Hogy szokjak le a dohányzásról?

Fokozatosan csökkentsd le a napi adagot!

Az egyre kevesebb után majd eljön az a pont is, hogy könnyebb lesz teljesen elhagyni.

Szokjál rá egy másik szenvedélyre! :)

Ha lenne valami kreatív dolog, ami jobban leköt, akkor könnyebb lenne ettől megszabadulni és a figyelmed el lenne terelve.

Nem tudok neked tuti módszert ajánlani, csak a saját "módszeremet" tudom leírni.

13 hónapja nem gyújtottam rá, kb. 25 éven keresztül bagóztam, sokszor napi két dobozzal.

Sok éven keresztül készültem rá, hogy leteszem a cigit, mert már sok bajt okozott (egészségileg, anyagilag).

Sokszor volt bennem elhatározás, de 1-3 hónap után elbuktam. Azt gondolom, hogy a napokban kell gondolkodni: ma nem gyújtok rá, ... ma sem, ma sem... és el kell viselni a napokat, de kell (!) apró örömöket találni, ez fontos - ez lehet egy szelet csoki is. Mindig arra gondoltam/gondolok, hogy már sajnálnám az átszenvedett napokat kárba veszni.

Allan Carr könyve nekem sem segített.

Próbáltam elviselni saját magamat. Az első egy hónap nagyon nehéz volt, minden idegesített, kb. az is, hogy a kolléga levegőt vesz. :D Önuralom kell, ami tudom, nagyon nehéz, de én nem tudok ennél jobbat. És napi kis örömforrások a cigi helyett.

Nem volt nálam. Ha lett volna, szívtam volna belőle. Egy szombat reggel nem volt cigim, és gondoltam, nem veszek ... komikus volt az a nap, többször elindultam venni, de lebeszéltem magam róla, és vasárnap is ... és így tovább. Tudom, elmondani könnyű.

Már sokszor lelett írva hogy AKARAT kell hozzá.

De én azt hiszem hogy az akarat az mindenkinél mást jelet.

AZt neked kell eldöntened hogy leakarsz-e szokni.

Én is 20 év és napi 2 doboz után szoktam le, igaz már akkor legalább egy éve mondtam magamnak hogy mit akarok és ezt megkell csinálni, valami hasonló volt nálam is mint a 6. amit ír.

Minden nap egy újabb öröm volt hogy na ez idáig már megyen és meg van.

Nem arra kell gondolni hogy hú de hiányzik meg de rágyujtanék hanem amit sikerült elérni annak örülni.

Meg az is nagy szó hogy mindíg meg marad a pénz amit hasznos dologra is lehet forditani.

Meg egy idő után már éreztem hogy nem vagyok büdös, nem köhögök.

Nálam sokszor volt olyan is hogy a parázs kiégette a pólót, trikót.

Nálam minden nap jobb és jobb lett a közérzetem és ez borzasztó motiváció volt.

De én sose beszélgettem erről akkor senkivel, jóval később vették észre hogy már nem cigizek.

Mert ez az állandó beszélgetés meg kérdezésnél ott van a tudatban a dohányzás és ez nehezíti a leszokást.

Meg kerülni kell az olyan társaságot amelyik bagózik állandóan, mert azok biztos hogy direkt rábeszélnek, vissza húznak.

Nekem sose volt ilyen elvonási tünetem meg hogy én hogy rágyujtanék, sose.

Talán néha volt olyan hogy lenyultam és keresgettem , mire ráeszméltem hogy mit is keresnék. Ezen csak mosolyogtam.

Apámnak csak az jött be, hogy egyik napról a másikra letette és soha többé nem gyújtott rá.

Van, akinek ez jön be, van, akinek a fokozatos leszokás.

De az mindig legyen a szemed előtt, hogy már az elhatározás is nagy dolog, és, ha csak sokadszorra sikerül, akkor is nagyon ügyes vagy.

Ha pl. két hétig kevesebbet szívsz el, de vissza esel, az nem azt jelenti, hogy elbuktál, hanem, hogy tudod magadról, ennyit biztosan meg tudsz csinálni.

Sok sikert kívánok!