Leszokás a dohányzásról? Kinek hogyan sikerült?

Láttam, hogy egy másik kérdésnél hiányoltad, hogy Neked nem válaszoltak.. tehát:

Kétszer raktam le a cigit hosszabb időre.

Az első alkalom 10 évnyi napi egy doboz cigi elszívása után egy hirtelen gondolat által vezérelve tettem le négy évvel ezelőtt. Hazafelé cigizés után rámosolyogtam a csikkemre, hogy akkor ő volt az utolsó, és tényleg az volt majdnem egy évig. Semmi szenvedés nem volt, imádtam, hogy nem cigizek, pörögtem, vigyorogtam, élveztem minden egyes jótékony hatását – ami jótékony hatás van, azt éreztem is: nincs büdös ruha, haj, plusz életenergia, pörgés, több pénz, stb. Majd persze saját hülyeségemből és egy dohányzó bagázzsal való egyhetes nyaralás után csak visszaszoktam..

Idén májusban újra elhatároztam – hosszú saját magamat való győzködés után –, hogy leteszem. Előző nap iszonyat fejfájás, másnap reggel ebből adódó hányinger. Gondoltam egyet, két szál volt még a dobozban, elszívtam zsinórban, hogy még rosszabb legyen.. :) Majd egész vonatúton tovább győzködtem magam, hogy nemdohányzó vagyok, és nincs szükségem a cigire.. Szenvedtem.. sokat.. nagyon sokat, és nagyon, és a korábban átélt jótékony hatások közül egyiket sem éreztem igazán, hogy miért lett volna ez nekem olyan jó.. Most így öt hónap után merem azt mondani, hogy talán már nem annyira rossz, de még mindig simán rá tudnék gyújtani, de ez is haladás, eddig veszettül hiányzott (az elején kb havonta egy cigi így is elment..:$). Viszont most már észrevettem, hogy jé, tényleg nem krahácsolok, mint cigizős időszakban, és a fejem sem fáj tényleg..

Mondjuk nálam az volt a baj szerintem, hogy én alapjárat szerettem cigizni. Nem a megszokás, nem a mozdulatok, nem a nikotin, hanem maga a cigizés tetszett, szerettem, az ízét is, hiába „büdös”.. Első alkalommal biztos jobban rendben voltam lelkileg, mint idén, és talán akkor meggyőzőbb is voltam saját magammal, és azért ment könnyebben.. A lényeg, hogy saját magamnak köszönhetem, így Neked is csak annyit tudok mondani, hogy hajrá, mindent bele!!  Többet már én sem fogok visszaszokni, az biztos! 

Érdekességképp még talán, hogy Édesapám is nagy bagós volt, majd mikor még gyerekek voltunk, egy tüdőgyulladás után mondta azt, hogy „köszi, ez nem kell nekem”. Ahogy ez Nővéremnél is szinte ugyanígy zajlott le. Minden különösebb szenvedés nélkül.. Viszont Édesanyám inkább az „idővel kevesebbszer gyújtok rá, mert minek cigizzek annyit” típussá alakult..

Tehát erős elhatározás, teljes meggyőződés, és akkor sima ügy! Mindből sokat hozzá!! Hajrá-hajrá! :)