Milyen élettörténeti okai lehetnek annak, amiért valaki elkezd dohányozni?

Én 16 voltam, mikor kipróbáltam. Aznap nem én voltam az egyetlen, aki először csinálta. Előtte borzasztóan megvetettem a cigit, de valószínűleg az alkoholos befolyásoltság, illetve a kíváncsiság miatt mégis rágyújtottam. Mentolos volt. Tetszett sajnos. Aztán egy jó ideig nem is folytattam, majd depresszió kezdeti fázisában hirtelen megkívántam a cigarettát. Ekkor mar 17 körül voltam. Az elején mindig kizárólag egyedül szívtam, csak mással vetettem meg. Nem szerettem volna, ha kiderül, abszolút nem tartottam menőnek. A többiek mindig egy gangben jártak ki az iskola elé cigizni, én mindig elmentem egyedül valami eldugott helyre, zenét hallgatni és cigizni. Tényleg szégyelltem, amit csinálok, de közben jól esett. Akkor meg nem is szoktam rá, viszonylag ritkán csináltam. Az egyre növekvő stressznek es magam alatt levésnek viszont sajnos az lett az eredménye, hogy szépen lassan megszokássá, rutinná nőtte ki magát a dolog, szépen rá is kattantam, és azóta nem is nagyon fordult meg a fejemben bármilyen leszokási szándék, pedig a depresszióm megszűnt, a stressz nem teljesen, de abból is kevesebb ér mostanában. De sajnos még nincs elég akaraterőm letenni, és (szerintem) ebben az a tudat is közrejátszik, hogy sokszor úgy éreztem az utóbbi években (jelenleg nem), hogy a cigi az egyetlen biztos pont az életemben.