Valahol nem ijeszto, hogy egyes emberek a komplett élettörténüket felteszik a facebookra?

Nem ijesztő, csak nem tudok ezzel a mentalitással azonosulni.

Az viszont már nekem is kicsapja a biztosítékot, amikor valaki fontosabb életeseményekről nem csak akkor posztol, amikor az megtörténik, hanem hónapokig csepegtetni a képeket. Pl az esküvőjéről hónapokig napi 2-3 új képet oszt meg. Utána meg minden hónapfordulót azzal ünnepel, hogy újabb képet posztol.

Ijesztő is, meg kicsit képmutatásnak érzem : rengeteg boldog családi kép, utazások, programok, csodálom, hogy nem fáradnak el, minden hétvégén wellness, a gyereknek elektromos kisautó, ugrálóvár stb, nem is honnan van pénzük, de mindegy is mert tudom, hogy apuka veri anyukát, a nagyobbik gyerek folyton megbukik, a kisebbik csokin él, anyuka szeretőt tart... Az ilyen kirakat családok mindig suttyognak valamit a háttérben, mindig van valami, amit a magamutogatással jelezni /kompenzálni szeretnének. Különben milyen értéke lehet annak , hogy mikor hol vannak, mit esznek, mikor kelnek, mit isznak, a gyerek mit kap "csak úgy" stb. Most őszintén : ők magukon kívül még kit érdekel?

Ha én szeretném valakivel megosztani az örömöm, akkor megteszem személyesen, vagy privát üzenetben, nem kell ahhoz a Facebook kirakat, és attól sem lennék boldogabb, ha az utolsó utáni szomszédom tudna róla, hogy Pistike felállt pl.

Mondjuk olyan ismerősöm sincs, akit ne ismernék igazán, ezért kb 150 barátom van a Facebookon.