Manapság ez a normális 0 empátia és semmi emberszeretet?

Sajnálatos dolog, de ez egy háborús helyzet most.

Ha védőfelszerelés nélkül mennék az utcán, akkor fájó szívvel de nem érnék hozzá, mert 70 és 75 éves szüleimre is kell gondolni akit ellátok.

Nem. Békeidőben én segítettem már 2 újraélesztésnél, felsegítettem többször időseket. Rászorulóknak adok pénzt. Még ha piára is kell, legalább jól érzi magát a Koccintóstól és elviseli a létet.

Most viszont bekapcsolt a predátor üzemmód. Senki és semmi nem számít csak az idős szülők és ellátásuk, illetve testvérem és a két kisgyerek.

Ezért most ölni tudnék ha kéne. Viszont mérlegelem a helyzetet így nem fogok érintkezni potenciális fertőzöttel, azon az áron hogy aztán hazavigyem a kórságot és megöljem vele a szülőket.

Ez ilyen sajnos. Katasztrófahelyzet és önző mód.

Tavaly a kórházban voltam kivizsgáláson. Épp a kijelölt helyen telefonáltam mások dohányoztak, mikor egy 60 év körüli bácsit figyeltem ahogy többekhez odament és mindenki elküldte. Odaért hozzám és elmondta, hogy betegszállítóval hozták be nincs nála pénz, elfelejtett hozni és cukorbeteg. Nem e tudnék adni egy kis aprót, hogy legalább egy cukros kávét vagy egy szendvicset tudjon venni a büfében. A mellettem álló fiatal pár aki előttem küldte el a bácsit csak fintorogva nézett. Engem nagyon megdöbbentett ez a viselkedés. Apukám is cukorbeteg. Vissza mentem vele a büfébe és vettem neki szendvicset innivalót és még a kezébe nyomtam egy csokit is. Nem. Nem volt csöves, nem volt alkesz. Csak egy átlagos ember aki beteg és segítségre szorul.

Szomorú, de mindenhol ezt tapasztalom. 0 empátia, emberség.