Normális hogy azt érzem inkább elengedném ezeket az embereket vagy én vagyok túl merev?

Egyikük pl.miután meghalt apukám (babát várok közben), sajnálkozott össze vissza a telefonban, egyszer hallgatott meg, azóta "jövőhéten hív", hogy mikor tudnánk találkozni személyesen is. Most hogy hetek múlva szülök, jönnének, de én már nem vágyom a társaságukra (5hónapja halt meg apu). Voltak más apróságok is, amik miatt így érzek egyébként.

Másikuk (se gyereke, se fiúja, anyjánál lakik), "fáradt" folyton, nincs kedve kibuszozni hozzám (kb.3/4 óra), mert épp csöpörög az eső, lazulni akar (napi 8 órában dolgozik, anyja mos, főz rá,35 éves). Nekem kellene folyton bemenni harmadik trimeszteres terhesként+egy 3évessel hozzá, ha szeretnék kapcsolatot tartani, ugyanis különben csak telefonálunk és jó ha 2-3 havonta látjuk egymást személyesen..a férjem sokat távol van, így én a gyerekkel közlekedek mindenhová.

A harmadik személy pedig a fater halála után 2 héttel megkérdezte:"jajjj hát mi a baj miért vagy ilyen szomorú??(tudta h meghalt tragikus hirtelenséggel) én értetlenül visszakérdeztem:"ezt hogy érted?? Hát meghalt apu" erre ő" jaaaa hát azt hittem valami nem tudom mi történt!" Heee???

Úgy érzem ezek az emberek nem hogy nem barátaim, inkább visszahúzó emberek, csak nem tudom én vagyok e túl merev, szigorú vagy valóban helyesen érzem a dolgokat.