Mi értelme így élni?

"Azért ezzel csak óvatosan! Lehet alternatív gyógymódok között nézelődni, de nem a tudományos alapokon nyugvó, nyugati orvoslás kárára!"

Azt nyugodtan a hajadra kenheted, gondolom beadattál már vagy 5 oltást, magadért aggódj, ne a kérdezőért!

Igen, ez egy pocsék helyzet.

De a 10 év csak egy baromira gyér jóslat, én írtam példának Hawkingot, neki is kb. ennyit jósoltak, és mégis 50 lett belőle. Az ilyen jellegű betegségeknél csak statisztikai átlag alapján lehet tippelgetni, és egyébként is: ilyenkor rendszerint az orvosok alá szokták becsülni a hátralevő időt.

Egyébként ÁLTALÁBAN 10-15 év. Szóval lehet az akár 20 is. Ami persze, távolról sem 60, mint amennyi egészségesen lehetne, de 15-ször több, mint annak a munkatársamnak, akivel közölték, hogy 1 éve van hátra.

Továbbá: különböző technikákkal és terápiákkal SOKAT tudsz javítani a helyzeten! Elsőként: igyekezz tornásztatni az agyad! Minél nagyobb kognitív tartalékaid vannak, annál később következik be a hanyatlás. Kezdj el mondjuk sakkozni! Vagy akármi hasonlót, amihez gondolkodni kell. Ha érdekel az informatika, kezdj el programozni! Egy jól karbantartott aggyal pl. az Alzheimer-kórt is el lehet odázni akár 20-30 évvel is. És ez a legtöbb hasonló betegségnél is így van. Minél több a tartalékod, annál később kezd ki a betegség.

Igen, tudom, a Huntington meg az Alzheimer különböző dolgok, de egyébként sok hasonlóság is van a kettő között. Láttam egyszer egy filmet, ahol két idős, elhunyt beteg agyát vizsgálták meg. Az egyikük súlyos Alzheimeres volt, a másik még halála előtt pár nappal is szellemileg ép volt. A boncolás kimutatta, hogy mindkettőnek ugyanolyan elváltozások voltak az agyában. Miközben az egyik teljesen fitt volt, a másik meg magatehetetlen. Miért? Mert egyikük élete során annyi agyi tartalékot halmozott fel, ami kompenzálta a betegséget.

A többi szervrendszerre is rá lehet segíteni! Kezdj el sportolni! Ennek kétszeres haszna is van: egyrészt: az agyhoz hasonlóan a testet is karban lehet tartani, és minél jobb a fizikumod, annál később következik be a testi hanyatlás. Másrészt: a hangulatodnak is jót tesz.

És hát: próbáld meg elfoglalni magad. Szórakozz, élvezd az életet, nem kell itt mindenféle "bakancslistával" túlmisztifikálni, de ha egyszerűen csak próbálod jól érezni magad, azzal is értelmet adsz az életednek.

Ha helyén tudod kezelni a dolgokat, akkor jócskán túllépheted azt a 10 évet. Korántsem biztos, hogy 30 évesen már nem lesze köztünk.

És az sem biztos, hogy addig nem fejlődik az orvostudomány. Ma már olyan izomsorvadásos betegeken is képesek segíteni, akik 10-20 éve még biztos, hogy meghaltak volna. Ma már egy HIV-beteg is élhet teljes életet, holott 20 éve ez egyenlő volt a biztos halállal. Az agykutatás, és a neurodegeneratív betegségek kutatása pedig most éli fénykorát. Nem mondom, hogy 100%, hogy megéled a nyugdíjaskort, de azért nem is lehetetlen. De akárhogy is lesz: nem mindegy, hogy addig milyen életet éltél.

Én tudnám javasolni egy pszichológus felkeresését is. Fizikailag is meg tudja hosszabbítani az életet, ha az ember kiegyensúlyozott.

És igen, lehet, hogy az utolsó évedben már segítségre fogsz szorulni. De azzal ráérsz akkor foglalkozni.

Egyébként: génvizsgálatot csináltak? Csak mert anélkül azért nem 100%-is a diagnózis.

Mit szeretsz csinálni szabadidődben? Van valami hobbid? Milyen dolgok érdekelnek?

"valahogy nem jön belém az élni akarás"

Nem is fog egyik pillanatról a másikra. Ezt komolyan fel kel dolgoznod, ami nem egyszerű. Hatalmas sokk ért, nem fogsz egyik pillanatról a másikra a vidámság mintaképe lenni. Adj kis időt magadnak, és ha kell, tényleg keress fel egy pszichológust! Neki az a dolga, hogy ilyen helyzetekben segítsen.