Hogyan tudnék anyának segíteni? Nincs már semmi ötletem, ötletünk.

Nem tudom, hogy kihez forduljak, nagyon nehéz helyzetbe vagyunk, anyát tavaly rosszindulatú daganattal diagnosztizálták, jelenleg jár a vizsgálatokra még, hogy nem újult -e ki,ráadásul egy nagyon ritka fajta daganat volt, a legagresszívabb, attól félünk elkapja ezt az új koronavírust, pont most kell majd egy csomó helyre mennünk (vizsgálatokra, bíróságra, fogorvosokhoz), stb stb.. jelenleg 110.000 forintból élünk összesen, ráadásul "testvérem".. szemetet szed az utcán, és mivel veszélyeztetett ezért fizetés nélküli szabadságon lesz lehet, ha nem rúgják ki..apukám levette a gyermektartást, egy forintot sem fizet utánam, utcán sem köszön, amikor nagynéném felhívta, hogy anyával mi van, és csak annyi segítséget szerettünk volna kérni, hogy "testvérem" had mehessen akkor hozzájuk amikor a kemoterápiát kapja anya (6 alkalommal), erre úgy lekiabált minket, hogy "más is megoldotta, oldjátok meg ti is, engem nem érdekel,hogy mivan, amarra ha betölti a 18 évet egy forintot nem fogok fizetni.." úgy éreztem, földbe tiportak, ezt az érzést nem kívanom senkinek! teljesen megalázott az ügyvédi levélben is, inkább nem részletezem miket írt, minden egyes nap sírok, rossz kedvem van,nem értem hogy utálhat ennyire, visszapörgetem a régi kis korombeli emlékeket stb, bár ott is inkább az van meg, hogy kiabált velem. jelenleg azért küzdünk, hogy legalább egy kicsit fizessen, legalább ebben a helyzetben(!!) bíróságra járunk, (ami most legalább nyár végéig elmarad), "testvérem" közmunkán van, szemetet szed, 54.000Ft-ból csak 25.000-et képes leadni, azt mondja , inkább nem eszik minthogy leadjon többet . Jönnek folyamatosan a számlák, annyira vártuk már a kezelés végét, számoltuk vissza a napokat mikor lesz vége, s mivel jött ez a vírus, ami neki nagyon veszélyes lehet, nagyon félünk, jöttek plusz kiadások is. Nekem rajta kívül nincs senkim, nincsenek igaz barátaim, nem tudok nyitni az emberek felé, "testvéremre" egyáltalán nem tudok számítani, ellenünk van még ilyen helyzetben is, mindennapos a veszekedés ordibálás, ő az utcán szemetet szed, a városunkban is van "pár" koronavírus fertőzött, az a gond, hogy nem tudjuk meddig lesz ez a helyet, 4 hónap, vagy akár 1 év, nem mindegy, mivel szemetet szed nagy az esélye, hogy ő is elkapja, átadja anyának, amibe belegondolni sem merek, állandóan kiabál velünk, nem hagy minket aludni 4-ig fent van, akkor csinál mindent, toporzékol, egyáltalán nincs ránk tekintettel semmilyen helyzetbe, holott mi csináljuk a házimunkát egész nap, már szó szerint ki vagyunk merülve, ő meg csak döglik és még így sem jó neki semmi... Anyát is lehet,hogy ki fogják rúgni, pont olasz cégnél dolgozik, mivel nem soká lejár az 1 év táppénze (műtötték, utána kb. 2 hónap múlva kezdte megkapni a kezelést), így kirúghatják, nem igazan törődnek az emberrel.. Semmilyen támogatás nem jár, én még suliba járok, nem járunk boltba sem, a kaját úgy hozatjuk, nagyon nem szeretnénk kimenni,le szeretnénk csökkenteni a fertőzés veszélyét, nincs kivel nagyon megbeszélnem semmit sem, semmi apró dolog nem sikerül, már kezdünk teljesen tönkremenni idegileg, én kb nem eszek, szinte 10 percenként jön valami rossz, 1 nap nyugalom nincs..

Egész 18 évem szinte csak egy szenvedés volt, nem tudtam soha ÉLNI, nem voltam soha buliban, nem rúgtam be még soha, nem cigizek, nem "szexeltem" soha,tudom, hogy most lesz aki elítél..sosem éltem rendesen az életem, attól félek később megbanom, már kezdem..:( apám mindig berúgott amíg el nem váltak, azon is idegeskedtem, így nőttem fel közben iskolákba piszkáltak, egyik iskolát váltottam le a másik után, tudom, hogy szégyen, sokan elítélnek még mindig.. kinéztek mindenhonnan, barátok sosem értenek meg, párkapcsolataimban megaláztak , megcsaltak, nincs senkim,nincs ötletünk se már mihez kezdjünk, úgy érezzük semmi nem sikerül,mindig csak falakba ütközünk, anya nagyon jó ember, mindig csak a családjának élt/él, miért pont ő/mi kaptuk ezt? :(

Ezt nem azért írom le, hogy sajnáltassam magam! Eszemben sincs, csak segítséget szeretnék kérni, egy ötletet, mert nekünk már nincs egy sem.