Végstádiumú rákos betegeknél mennyire gyakori, hogy a haláluk előtti órákban maguknál vannak? Ha valaki ilyenkor nincs már tudatánál, és semmire nem reagál, az elsősorban a morfium hatása miatt van, vagy a szervezet magától lekapcsolja magát?

Szia. Részletére tudok válaszolni. Nem ritka, hogy a haldoklók haláluk előtt jobban vannak. Nem tudom, hogy történik ez biológiailag, de ekkor elszoktak búcsúzni. Jónéhányan tudják, hogy a halál igen közel van, még akkor is ha nem mondják ezt el. Viszont a hozzátartozókat ez megtéveszti, mert azt hiszik jobban van.

Ha valaki kómában van attól még érzékeli a külvilágot. Lehet hozzá beszélni, mert hallja.

És ha meghalt valaki, akkor is lehet hozzá beszélni. Az ágya mellett is, meg akkor is ha már a test nem hozzá férhető (erről szól a Tibeti Halottaskönyv) illetve azon népi hagyományok amikor az illető fotójához beszélsz egy gyertya/mécses mellett.

Nem gondolom, hogy a morfium túl gyorsan kiürülne, és hát itt az interneten nem vagyunk orvosok, hogy pontosan választ tudjunk neked adni. Minden ember más és más és teljesen a kórképpel sem vagyunk tisztában, így nem lehet megmondani, hogy kevesebb gyógyszerrel magánál lett volna.

Szóval: akkor sem feltétlenül.

Ha magánál lett volna, talán akkor sem lett volna tiszta az elméje a sok fájdalomtól.