Van itt más is aki OCD-s és megosztaná velem a kényszer cselekedeteit vagy hogy fogalmazzam jobban? :D

nekem van mindkettő, kényszercselekedetek és tévképzetek is

noha diagnózist még nem állítottak fel szerintem több mint 100% hogy OCD-s vagyok, magát a kifejezést hogy kényszerbeteg olyan 1 éve olvastam pont ezen az oldalon, azóta sokat olvastam róla és hát 20 tünetből 18 illik rám, sajnos a hétköznapi ember nem tudja mi az az OCD és nekem mindig csak a sablon fаszságokat mondták hogy ne gondolj a rosszra, bemeséled magadnak stb.

először olyan 6 éves koromban jelentkeztek kényszercselekedetek, konkrétan lerajzoltam 6-szor (az volt a szerencseszámom akkor) egy spirál alakot egy kis papírra és magamnál tartottam mert valamiért úgy éreztem attól majd nem lesz tele a fejem annyi kusza gondolattal

10 éves koromban jött egy másik gondolat, egy kép hogy az egyik osztálytársamnak levágták a fejét, nagyon zavart a gondolat, végül elmondtam neki és meglepő módon a srác 10 éves létére nagyon éretten kezelte, elmondta hogy ne érezzem rosszul magamat, mindenkinek átfutnak hülyеségek a fején, egyszerűen engedjem el. Na ja aztán elengedtem és rögtön utána valami másik kép ugrott a fejembe amitől rosszul éreztem magam (az angol tanárnő meztelenül azt hiszem ami elsőre fura lehet hogy attól miért éreztem magam kellemetlenül, valamiért tabu dolognak találtam, ezért frusztrált)

de 1 évvel később mindenféle hülyeség jutott eszembe lényegtelen dolgokról például a német tanárnő termében volt egy mappa amire az volt írva hogy N.T.D., ami simán lehet hogy a német témazáró dolgozatok rövidítése volt, de én a fejembe vettem hogy a tanárnő illegális dokumentumokat rejteget a termében és napokig ezen kattogtam, hogy elmondjam ne mondjam el valakinek, bajba kerülhetek hogy én azokat a mappákat megláttam stb. stb.

az első igazán mélypont 12-13 éves koromban volt, akkor nagyon nem hagytak nyugodni a gondolatok, első körben vallásos gondolatok zavartak, hogy mi van ha a szomszéd sátánista, mi van ha a pápa rossz ember, mi van ha Krisztus haragszik rám a mennyben hogy ilyeneket gondolok; ezek azért furák így visszatekintve mert sosem voltam vallásos, gyerekként se igazán, egyszerűen akkor ez volt a legtabubb dolog amit kitaláltam. olvastam hogy a kényszerbeteges tévképzetek és gondolatok forrása általában az amit az ember akkor a legrosszabb dolognak talál amivel nem tudna együtt élni. jó példa erre hogy az ún. “istenkáromló“ gondolataimon mikor túltettem magam utána majdnem 14 éves koromig az volt a berögzült gondolatom hogy biztosan ártottam valakinek akaratom ellenére, pl. vizes kézzel kapcsoltam le a suliban a kapcsolót és az majd megráz valakit, csöpögött a fagyim a lépcsőn mi van ha valaki megcsúszik és a nyakát szegi, stb szóval abban a helyzetben voltam hogy ha miattam történne valakivel valami akkor azzal a tudattal nem tudnék együtt élni

14 éves korom után aztán megnéztem egy horrorfilmet egy ismerősömnél amiben volt egy halott nő szelleme és annyira befosatott a film hogy felmerült bennem mi van ha tényleg vannak szellemek. ez az a pont ahol ezek mindig elindulnak a MI VAN HA pillanat, az úgy bele tud mászni az ember fejébe hogy lehet évekkel később sem teszi túl magát rajta az OCD-s szerencsétlenje, utána 1 évig hittem a szellemekben amit mai fejjel nevetségesnek találok, egyébként 18 éves koromban megnéztem újra azt a filmet és konkrétan elaludtam rajta olyan unalmas volt

15-16 éves koromtól 17 éves koromig volt egy nyugis időszak amikor ha valami hülyeség át is futott az agyamon megvontam a vállamat, és pár másodperccel később már nem is emlékeztem rá

aztán jött a második mélypont, nagyjából 17 voltam amikor láttam egy pornót amiben a csajt úgy dugták meg hogy jól leuralták, dominálták, én meg elképzeltem magam hogy így dugom meg azt a csajt az osztályból akivel nagyon utáltuk egymást de bitang jól nézett ki. utána néhány hétig más csajokkal is elképzeltem ezt a jelenetet fejben az évfolyamról, olyanokkal akikkel nem voltam jóban (összesen 3-4 ilyen lány volt az évfolyamra járó 20 között) na mindegy long story short egyszer mikor azt képzeltem el hogy Fannit úgy dugom hátulról hogy húzom a lófarkát akkor futott át az agyamon hogy egyébként én most azt képzelem el hogy megerőszakolom őt és ez tetszik nekem?! kábé 1 másodperc alatt összeomlott minden fejben nálam és délután már olyan gondolataim voltak hogy a HÉV elé ugrok mert egy szörnyeteg vagyok. aztán túltettem magam ezen az egészen mert rájöttem hogy a valóságban én nem tudnék bántani senkit de ez a nemi erőszak téma valahol mélyen ott lapult az agyamban és be-bevillant akkor is amikor nem akartam, évekkel később is még akkor is amikor azt képzeltem el hogy szeretkezek a lánnyal aki tetszett az egyetemen. tehát ott van a jelenet hogy ölelkezünk csókolgatjuk egymást az ágyban egymás karjaiban de egy hang végig azt ismételgette nekem hogy “Balázs te úgyse tudnál szeretkezni, te megerőszakolnád az Annát”

nagyon rossz volt, és ekkor volt először mikor azt mondtam “miért én? miért kell nekem akaratom ellenére a rosszra gondolni akkor is amikor nem akarok, miért van az hogy egy szép dologra gondolnék amit jól esik elképzelnem de egy fаszpаraszt démon a fejemben nem hagy békén”

és ez a történet évekig ment hol nagyon intenzíven zaklattak ezek a gondolatok, hol alig alig bukkantak fel olyankor azért jobbára én is jobban éreztem magam a bőrömben

de az elmúlt 1,5-2 év...na az aztán az igazi rémálom volt (ami a mai napig tart egyébként) én azt már nem is írom le mert már így is egy bizarr, kusza novellát hánytam ide, ha valaki eddig a pontig még nem könyvelt el egy skizofrén közveszélyes őrültnek és érdekli hogy nézett ki az elmúlt két év az életemben annak röviden leírom privátban

jelen helyzetben úgy vagyok vele hogy elfogok menni jövőre pszichológushoz, vagy pszichiáterhez, unokatesóm most jár egyhez, majd megkérdem mi a véleménye a fazonról

amúgy kényszercselekvésekről még nem írtam csak arról az egyről ami 6 éves koromban volt de itt van néhány

- suliban matekórán mindig köröket rajzoltam a körzővel mert a kör ugye a hibátlan alakzat és megnyugtatott de csak egy pillanatra utána kellett rajzolnom a következőt

- megnézem be van e csukva az ajtó pedig már többször megnéztem és mindig be volt csukva

- listát vezetek Wordben a DVD filmjeimről, ha új filmet veszek akkor nyugtalan vagyok amig be nem írom a címét a doksiba mert attól félek elfelejtem

- van hogy kényszeresen számolok

- néha tikkelek/ csettintek (utóbbit valamilyen ritmusra)

- számítógépen mindig ellenőrzőm hogy üres e a lomtár

- néha kényszeresen akarok rendet vinni az életembe, pl. kinyomtatok egy naptárat hogy év végéig 94 nap van akkor kerekítve van kerek 100 napom rendbe tenni az életem, persze sose változtatok semmit

- Word dokumentumban ha helyesírási vagy szóköz hiba van az felcsesz, volt hogy egy 2 oldalas szöveget újra begépeltem és kinyomtattam csak azért mert egy helyen 2019 helyett 2018 volt és zavart volna hogyha csak tollal lett volna átírva

- forintra pontosan vezetem mennyi félretett pénzem van és mire mennyit költök

- filmeknél megveszem a teljes sorozatot még akkor is ha nem érdekel vagy láttam de nem tetszett (pl. Reszkessetek betörők 3 nem tetszett de megvettem valami nevetséges 800 forintért mert zavart hogy megvan az 1, a 2 és a 4 és kvázi ott volt egy lyuk, Taxi 1-et is azért vettem meg mert megvolt a 2)

Most kb ennyi de amúgy még simán tudnék legalább 5ezer karaktert írni erről az egészről, és mint mondtam a legrosszabbakat most megtartottam magamnak

#2 “Ez az egész a családból jön, vagyis a szülők viselkedése meg a család hibás működése az ok”

ez önmagában nem igaz, mivel sok faktor játszik szerepet a biológiától kezdve, a stresszen/depresszión át az adott közösségik amiben élünk

én például koraszülött voltam több mint 7 héttel szóval az elég valószínű hogy közre játszik, de a szüleimnek mindig minden problémámat elmondhattam, sok esetben el is mondtam ha valami tévképzetem támadt, volt hogy azért tudtam átlépni rajta mert anyám megértő volt és elmagyarázta hogy ez szimplán butaság, máskor volt hogy ő se tudott segíteni

van aki azért lesz krónikus kényszerbeteg mert egyedül él és ettől depressziós igaz ez valamilyen szinten beletartozik a család mint faktorba, de van aki azért depressziós mert rendellenes pajzsmirigy működés miatt felborult a hormonháztartása, vagy bipoláris