Miért szkeptikusak az emberek egy része a természetgyógyászattal szemben?

A Kérdésre!

Már maga a fogalom – t.i. „természetgyógyászat” – sem definiálható „akadémikus” metodikával! Ugyanis AZ IS természetgyógyászat, ha miután leforrázom a lábamat, akkor rögvest HIDEGVIZET FOLYATOK AZ ÉRINTETT TERÜLETRE, minimum 10-15 percen keresztül…

Egyébiránt: nyilvánvaló, hogy a hivatásos orvosdoktorok egyfajta RIVÁLIST látnak a természetgyógyászokban! És sok esetben nem is alaptalanul látnak ilyen „veszélyt”…

Persze, vannak drámaian szélsőséges melléfogások is, mint amilyen például, Steve Jobs esete, aki mindaddig következetesen ragaszkodott a hasnyálmirigy-rákja természetes gyógymódokkal történő kezeléséhez, míg rá nem döbbent, hogy a gyógymód, amit választott, nem lesz képes úrrá lenni a baján! …De amikor erre mégis rájött, akkor már KÉSŐ VOLT!…

Akkorra már olyan mértékű lett a baj, hogy már az „akadémikus” orvoslás sem tudta visszaszorítani.

„A mély-értelmű, igaz szavakat leginkább azok tekintik hablatynak, akik nem mély-értelműek, és nem is igazak...” /Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor/

„Akinek mindkét szemét kiszúrták, azt már értelmetlen dolog felvilágosítani homályos látásmódjáról...” /Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor/

...A fenti maximák akár a #21-esnek is szólhatnának...

(De hiszen neki is szólnak...)

„Egyes vélemények szerint az intelligens emberek szerények és konfliktus-kerülők. Nos, én sem szerény, sem konfliktus-kerülő nem vagyok. Ugyanis, túl sok hülye került már az utamba ahhoz, hogy tudjam: ha nem tudom kikerülni őket, szerénytelenül fel kell vállalnom velük az intellektuális konfliktust, különben még azt hiszik, teljes szélességében övék az út, amin járok!...” /Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor/

„Amikor egy szellem-gyenge lefitymál egy zsenit, az nyilvánvalóbb dicséret, mint ha felmagasztalná...” /Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor/

Egyébiránt:

„A #21-es kb. annyira hiteles, mint egy gorilla-jelmezbe öltözött anglikán lelkész...” /Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor/

…Másfelől…:

„A magas szintű entellektüelek mindig agyvérzés-közeli állapotba tudják hozni a reménytelen idiótákat... A reménytelen idióták ugyanis folyamatosan lehetőséget nyújtanak a zseni számára ahhoz, hogy ismét-és-ismét bizonyságot tegyen arról: felettük áll!” /Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor/

Végső csapás a #21-esre (meg a #26-osra is…):

„Az ostoba ember nem attól lehangolóan szánalmas, mert oltári hülyeségeket állít, hanem attól, mert tisztán látszik: esélye sincs arra, hogy valaha is valami értelmeset hozzon létre...” /Vulpes „Scepticus” Optimus Prætor/

A kérdésre azt válaszolnám, hogy azért, mert még nem kerültek olyan helyzetbe, amikor az orvosok nem tudtak nekik vagy közeli hozzátartozójuknak segíteni, ezzel szemben a természetgyógyászat igen.

Én voltam ilyen helyzetben, ezért ha választanom kellene, bizonyos esetekben (!) inkább természetgyógyászhoz, vagy természetes gyógymódokhoz is értő orvoshoz fordulnék.

Elég sok orvosnál jártam már sokféle panasszal. Az egyszerűen felismerhető, akut problémákkal kapcsolatban többnyire tudnak segíteni. Pl. a szájsebész ki tudja műteni az elakadt bölcsességfogat, a fül-orr-gégész ki tudja venni a szanaszét lyukadt mandulát, a belgyógyász látja, hogy epekövek vannak és a sebész el tudja távolítani az epehólyagot. Csonttöréssel és vakbélgyanúval is nyilván kórházba mennék.

Ezzel szemben krónikus, komplex betegségeknél sajnos még a helyes diagnózis felállítása se mindig sikerül az orvosoknak, és sokszor nem tudnak mit mondani arra, hogy mi okozhatta a bajt, min kellene változtatni és hogyan (vagy ha mondanak is, az se biztos, hogy helytálló). Gyakran csak tüneteket kezelnek, gyógyszereket írnak fel, ha egyik nem használ, akkor egy másikat, ha mellékhatások lépnek fel, adnak arra is még egy gyógyszert. Kb. mint a dr. House-ban.

Példa: pattanások és ekcéma miatt régen több bőrgyógyásznál is jártam. Gyors külső vizsgálat után felírtak valamilyen kenőcsöt. Ekcémára szteroidosat. Nem említették a mellékhatásokat. A pattanások maradtak, az ekcéma mindig kiújult, mivel az ok nem szűnt meg, ami az esetemben ételérzékenység és rossz emésztés volt. Évtizedek kellettek, mire rájöttem.

A természetgyógyászok között is vannak rosszabbak és jobbak. Nem könnyű megtalálni a jókat. De a kevésbé jók, akiknél voltam, legalább nem kezeltek félre, és ha nem is feltétlenül gyógyultam meg, legalább nem lettem rosszabbul.

A homeopátiában én is csalódtam, de a gyógynövényekben és a vitaminokban (ha valaki ismeri őket és tudja, mire mi a jó) jobban hiszek, mint a gyógyszerekben. Viszont még ezek sem biztos, hogy mindig megoldják a problémát, ha az illető nem változtat az életmódján, táplálkozásán. Egy jó természetgyógyász ezekkel kapcsolatban is tud hasznos tanácsot adni.