Nektek is vannak ilyen gondolataitok / érzéseitek?

Hogy pl bele élitek magatokat szörnyű helyzetekbe (mint pl elrabolt emberek, vagy akik szenvednek stb), elképzelitek mintha veletek történne vagy a szeretteitekkel aztán elkezdtek szorongani, félni, hogy mi lesz hogyha ilyen lesz, szinte paranoikusan, aztán rájössz, hogy minden lelki fájdalomhoz túl gyenge vagy már,, sok lenne, nem bírnád feldolgozni, félsz, hogy veled is bármi megtörténhet, mint, ahogyan ártatlan emberekkel lenni szokott olykor, elkezdesz filozofálni, nyugtatni magad, hogy mit tennél ilyen helyzetben, ha lenne is ilyen hogyan dolgoznál fel, kiutat keresel a félelmeidből, ha éppen jól érzed magad és minden szuper, akkor az a furcsa, attól ilyedsz meg, aztán éjszakánként arra ébredsz, túl gyenge vagy.... tudod jól, hogy erős vagy, sosem adnád fel, de mindig ott a kósza gondolat, hogy “mi is az amiért érdemes?” és rá kell jönnötök, hogy igazából semmi sem, de mégis erőlteted, hogy muszály, közben semmi erőd, alap dolgokat elhalasztását, mert még ahhoz sincs motiváció, oka nincs is igazán, egyszerűen csak minden értelmetlen, erőltetett és hiába is próbálod keresni a szép dolgokat amikben valaha hittél, amikor körül tekintesz, csak félelmet és aggodalmat érzel....