Ha valaki úgy érzi, hogy csak a fájdalmat kapja állandóan akkor csak az öngyilkosság a kiút?

Nem, mert megteheti, hogy összepakol és otthagyja az összes fájdalmát okozó tényezőt és embert. SOHA TÖBBÉ NEM LÁTJÁK, HA NEM AKARJA. Új életet kezdhet akár a világ másik végén, másik kontinensen, ahol senki sem ismeri.

Nagy butaság még gondolni is az öngyilkosságra. Mindig van más út. Egyszer élünk, és nem azért, hogy szenvedjünk, hanem hogy élvezzük és kihasználjuk.

Nem. Szinte minden fejben dől el. Mit veszel észre, mit nem. Én majdnem megtettem. Ritka szerencsétlen életem volt. De inkább elbúcsúzok mindentől, mindenkitől aki fájdalmat okoz/okozott, lépésenként helyrerakom az életem. Önkénteskedek, elkezdtem futni. Szembenézek a félelmeimmel és traumáimmal, vagy az azokat okozò helyzetekkel. Elköltözök nemsokára. Soha életemben nem éreztem magam ilyen energikusnak, és boldog vagyok. Örülök, hogy nem tettem meg. Csak most vettem észre, mennyi embert hanyagoltam el, aki szeret, mert észre se vettem, hogy szeretnek. Még félúton se járok, de mindennapot ajándékként élek meg azòta, hogy majdnem eldobtam magamtòl mindent. 8 hònapja egy roncs voltam, feküdtem az ágyamban szinte egész nap, a világ kifakult, üresnek éreztem magam. Ma:D kb mintha ezelőtt vak lettem volna, aki most vissza kapta a látását!

A kulcs a cselekvés. A rossz dolgok mindig megtörténnek, ám a jò dolgokért tenni kell. Nem feltétlen sokat:D ajd egy hambit egy hajléktalannak, vagy vegyél neki vizet mindennap, és érezni fogod, hogy élsz! Ha nem cselekszel, akkor az elkerülhető rossz is megtalál.

Az öngyilkosság nem megoldás. Tanulj meg élni, hiszen egyszer élsz! Legyél hívő:D én a mában, a holnapban és a holnaputánban hiszek.

Boldog vagyok:) és büszke magamra. Ezt senki, és semmi nem veheti el tőlem.