Miért forognak a gondolataim állandóan az öngyilkosság körül?

Ha kívülről nézzük, semmi okom nem lenne rá. 22 vagyok, van egy gyönyörű barátnőm, van egy összetartó családom, aki a sok hülyeségem ellenére (fősuli otthagyása, családi autó lenullázása) végig kitartottak mellettem, és tartanak most is, a nehéz időkben.

Munkát keresek, kezdő vagyok, kevés a lehetőségem, mégis mindent megragadok.

Még mindig anyámék nyakán élek, egyre többen jegyszik meg, hogy miért nem állok a saját lábamra...meddig akarok még otthon lenni...tenném, elhihetitek, de nagyon lassan megy. Szüleim így is támogatnak, nekik alig van, mégis adnak pénzt amit természetesen a lehető legtöbbször visszautasítok.

Mindezek ellenére, vagy pont ezek miatt, egyre inkább úgy érzem, hogy semmi keresnivalóm az életben. Mások már 17 18 éves koruk óta ellátják magukat, én meg semmit sem tudok felmutatni. Csődnek érzem magam.

Semmi sincs ami erőt adna...bárhova nézek, mindig saját magam balgaságát látom.

Megfogadtam tavaly, hogy kilépek ebből, és pozitív ember leszek. De se munka, se pénz, egyszerűen semmi nem jössz össze. Tehernek érzem magam itthon, mennék, de nincs hova.

Egyedüli gyerek vagyok.

Lassan egy éve úgy tellnek a napjaim, hogy felkelek nem csinálok semmit, és lefekszem. Tulajdonképpen semmi sincs ami motivál. Vannak barátaim, ők segítenek, néha kimozdítanak, de mind dolgozik már, szal nem értik a helyzetemet.

Barátnőm sem tud igazán segíteni, ő sulis, illetve totál más felfogása van az életről mint nekem.

Mindenhol azt látom, hogy mindenki ügyeskedik, bizniszel, válalkozik....de mégis, hogyan miből kezdte? miért sikerül nekik minden, nekem meg semmi sem, miközben csak egy munkahelyet szeretnék...

Ne írjatok olyanokat, hogy ne siránkozzak tegyek érte. Higyjétek el, hogy teszek, nem is keveset, online keresek, itt a városunkban keresek melot, szitne cégről cégre járok az önéletrajzommal. Semmi semmihátán..:/

Köszi aki elolvassa, és ír pár sort.

Nem kötelező, semmi sem az.

Üdv.