Ez normális, hogy ilyen idősen már ennyi bajom van? És mit javasoltok ellenük?

Magamról: 20 éves nő vagyok. 172 cm és 70 kg. Egészen 19 éves koromig rendszeresen sportoltam (csak hobbiszerűen): futás, úszás, biciklizés, lovaglás. Még ma is szoktam néha futni és edzőtermezni. Nem vagyok kövér, de azért van rajtam némi felesleg. Viszonylag egészséges életmódot folytatok, szóval nem dohányzok, nem iszok alkoholt, és kávét sem. Sok gyümölcsöt eszek, mindenfélét, és multivitamint is szedek. A vérlabor eredményeim mindig rendben szoktak lenni. Viszont sajnos egész eddigi életemben nagyon kevés vizet ittam csak (napi 3-4 pohár kb.), nem fájt a fejem, meg jól voltam, egyszerűen csak nem voltam szomjas, meg úgy nem jutott eszembe inni sosem, vagy nem volt rá épp lehetőségem amikor akartam volna; de most ezen próbálok változtatni, már van, hogy 1-1,5 liter víz is elfogy naponta.

A problémáim:

-a derekam nagyon fáj már évek óta, sokszor úgy beáll, hogy alig bírok felállni

-rengeteg visszér van a lábaimon, mindkét combtőnél (piros színűek), és néha fájnak is

-minden ízületemmel gond van- akadnak, kattognak (legfőképp a csuklóim), és sokszor fájnak is (főként a térdeim és a csuklóim)

-a vérnyomásom általában alacsony (98/56 körül), mozgás hatására viszont olyannyira felmegy hogy utána kb. 1 óráig nem áll vissza normálisra. Pulzus szintén ugyanígy, nyugalmi állapotban 48-54 körül van. (Iskolai 2 km futás után a védőnők mérték a vérnyomásunkat. Az én értékeim még 15 perccel futás után is olyan rettentő magasak voltak mindig, hogy aggódtak értem, pedig nem éreztem magam különösebben rosszul.)

-futáskor amúgy mindig nagyon kipirulok, és van hogy elég rosszul is érzem magam utána (pl. hányinger). Nem szoktam pedig futás előtt bezabálni. Futás után rendszerint napokig fáj a torkom, pedig csak az orromon veszek levegőt mindig

-bármilyen hétköznapi mozdulat okozhat fájdalmakat (pl. járás közben egyszer csak úgy elkezdett fájni valamelyik izom az egyik lábfejemben hogy hónapokig fájt, bármivel is kentem; ha a könyököm sokáig be van hajlítva, és utána ki akarom nyújtani, akkor rendszerint becsípődik)

-a kezeim gyakran remegnek, pedig nem vagyok stresszes (12 évig zongoráztam versenyszerűen, nem tudom, hogy ennek köze lehet-e ehhez. De ismerek más ilyen személyeket is- pl. nővérem is- és nekik nincsenek ilyen gondjaik.)

-mostanában a gyomrom is szokott néha fájni, mintha fekélyem lenne

-még évekkel ezelőtt szívzörejt állapítottak meg nálam, de nem kell kezelni

-illetve néhány éve kiderült hogy autoimmun pajzsmirigybetegségem is van, amire viszont gyógyszert kapok, amit örökre szednem kell majd

-állandóan álmos vagyok, pedig van hogy 12 órákat is alszok, és még ezután is úgy kelek föl mint a mosott rongy

-nagyon fáradékony vagyok (az úszás edzéseken már 10 perc után nem bírtam tartani a tempót a többiekkel, hiába úsztam amúgy jobban a legtöbbjüknél; és néhány emeletnyi lépcsőzéstől már rosszul vagyok, csak úgy ver a szívem és majd' elájulok

-az utóbbi hónapokban vettem észre, hogy nem fog az agyam szinte egyáltalán (kitűnő voltam végig a gimnáziumban, régebben elég volt valamit egyszer átolvasni óra előtt, és már minden szót megjegyeztem belőle; mostanában meg órákat ülök a könyv fölött, és semmit nem tudok megtanulni)- pedig szellőztetek mindig, és szüneteket is tartok

-szokott fájni a fejem is, és nem tudom miért

-a bőröm sok helyen száraz, és hullik (a fejbőröm is); de ez gondolom a kevés vízivás miatt is lehet

-és ráadásul nemrég kaptam egy övsömört is, de hál' istennek nem olyan vészes mint azt másoktól hallottam :)

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos hogy van néhány amit kifelejtettem.

Amúgy a visszér és a derékfájás öröklött, és a pajzsmirigy probléma is, de nem hittem volna, hogy már tini korban előjöhetnek ezek.

Szerintetek van még remény számomra, vagy intézhetem a temetést? :/