Mi van velem? Bővebben lent.

Nagyjából a tavaly novemberében kezdődőtt minden..és akkoriban is szombatonként. Olyan nyomottnak éreztem magam, levertnek nem éppen, csak gondolati szinten, akármit gondoltam mintha valami így jött volna, és még azért sem, például jártam futni és amikor csak rágondoltam a futás fogalmára és hogy ma futni kell, az a nem futsz! Úgy sem futod le gondolatom támadt. Mintha saját magam ellen fordultam volna, mindennel így volt, ez annyira beszorított, a sok negatív reflex hogy a szombatoként este már mikor egyedül voltam sírtam, hisztiztem :D Most vicces de akkor nem volt az. Olyan tehetetlennek éreztem magam és elnyomottnak. Mintha minden el volna veszve, pedig semmi baj nem volt körülöttem...egyszerű nap. Olyan voltam mint egy hisztis tizenéves lány magamban. Ez a sírási, hisztis, összeszorúló féleség roham tartott egy pár percet majd elmúlt és utána mintha valamilyen lelkileg megterhelő feladaton lettem volna túl. Érdekes módon vasárnapokra mindig helyre jöttem, vagy az is lehet hogy lefoglaltam magam valamivel, de sokszor nem sikerült és vasárnap is csak néha semmihez nem volt kedvem, csak feküdni és úgy...feküdni :D Összehúzódni és ilyen elvont filozófikus hülye néha negatív gondolatmeneteket gondolni, mintha már öreg volnék és átgondolnám az életem mit rontottam el, és mi volt jó, milyen az élet, milyen jó, milyen szar, és tényleg egyre rosszabb és leértékeltem magam, és csak feküdtem lehangoltan.

Majd ezek az állapotok terjedtek és eljuttak oda hogy aggresszívek lettek, aggresszív negatív reflex gondolataim lettek, ettől nagyon féltem, olyan voltam mint egy gyilkos elme :( Öld meg ezt, öld meg azt, menj nkei annak, törd össze ezt-azt. Nem tudtam hova tenni. Majd egy éjjel megébredtem és rám törtek ezek a hülye gondolatok, féltem tőlük egyre jobban és felgyorsult a lélegzetem, gyomor idegem lett, megnőtt a pulzusom és csak mintha zuhantam volna lefele valahova. Majd újra sírtam, de közben folyton ezek a brutális hülye gondolataim voltak, és féltem nehogy elveszítsem a kontrollt magam fölött és valami nem jó dolgot tegyek.

Ezek után a hétvégémről a gondolatok átterjedtek a mindennapokra, iskolában, mindenhol, mindenkor a szorongás, negatív dolgok voltak a fejemben. Szerencsére aggresszív az emberekkel nem voltam, és most sem vagyok, még jobban viselkedek velük mint azelőtt, de itt bent megy mindenért a harc. Azóta is az van, ez a lehangolt hisztis állapot, szinte mindennap, gondoltam nem mehet tovább, irány az iskolapszichológus, már négyszer voltam nála, segíteni segít de még mindig ez az állapotom megvan, ennek tetejében még impulzív is vagyok, valamit elgondolok akkor azt aztán azonnal, pedig régebb nem voltam ilyen, ezért a szabad napjaim eléggé hullámosak, például, egyik percben még Bob Marley-t hallgatok, másikban már nacionalista orosz aggresszív rappet, mert elgondoltam és megjött a kedvem hozzá. Hiába állok ellen a gondolatomnak már a kedvem attól elment amivel addig foglalkoztam...akkor neki fogok annak pl most a zene, akkor hallgatok orosz rappet, jó..pár perc vagy másodperc és máris elmegy a kedvem tőle, és esetleg megint megjön a kedvem például Bob Marley-hoz. Így hullámzok valamiért, a legjobb példa még a mai esemény, Futó nap újra, rendben ma futok, elkezdtem és mintha a leglustább ember volnék a földön, egyszerűen nem ment, megálltam fél úton és nem ment, abba hagytam, nem bírtam, pedig semmi bajom nem volt csak....se lábam nem fájt, se semmi, egyszerűen ilyen hülye hisztis állapotom volt megint, már komolyan a kamionnal szembe szöktem volna, olyan mintha kezdenék megőrülni, vagy már én sem tudom mi van. Sokszor már azon gondolkodom hogy minek élek? Miért ha ilyen...nem tudom milyen lettem mostanában. Már alul értékelem az életemet is, ha veszélyesebb helyzetbe kerülök, kezdtem nem félni, inkább szomorú hidegvérrel, inkább halnék meg bár akkor nem szenvednék. Pedig semmilyen rossz esemény nem ért mostanában, a tavaly egyáltalán nem. Ami talán furcsa hogy néha csak így mintha egy skrizofén volnék, olyan emlékek törnek rám amik nem is voltak fontosak csak úgy jönnek pl, a tegnap bejött egy emlék arról hogyan mentem kisgyerekkoromban a biciklimmel nagymamámhoz, ennyi...what? :D Ilyenkor ezt kérdezem magamtól, apró kis emlékek jutnak eszembe amik tényleg...semmi értelme, néha meg a házban, tárgyaktól jut eszembe megint olyanok hogy eddig egyáltalán nem emlékeztem rá, néha meg a faluban ahol élek helyektől, vagy az udvaron is. Néha mintha valamilyen különleges képességem volna, ezek az emlékek lavina szerűen, több is bejön. Eléggé furcsa egy érzés...

Az igazat megvallva egy pár emlékem ami rám tör, rendszeresen azoknak van értelmük mivel azok az események megérintettek elég keményen... de a többi? És azok is miért jönnek elő? Ezek a fontos emlékek, eddig nem támadtak rám, de most miért? Mi van? Út az őrület felé? :D Ezek a fentiek mind eredményezik a szorongást ami a figyelmemet és mindenemet elvonja a világtól, néha beszélgetés közben mintha ott sem volnék, nem reagálok a viccekre, nem hat rám semmi csak szorongok és nem figyelek a dolgokra szinte soha, ennek tetejébe pedig leromlott a memóriám, régebb mindenre emlékeztem, most...néha arra nem emlékszem mit csináltam fél órája... Mi van velem? Az iskolpszichológusommal próbálunk valamire rájönni, de...tényleg ez mi?

17/F