Mi történik velem? 24 éves/f

Kíváncsi lennék a ti véleményeitekre, így névtelenül könnyebb megnyílnom. Én sajnos nem tudom összerakni a mozik darabjait nem értem mi-miért történt velem, miért érzem magam folyton így és hogy lábaljak ki ebből a helyzetből.

24 éves férfi vagyok. Szép gyerek korom volt, szüleimmel és tesómmal vidéken nőttem fel. Jól tanultam nem hagytam abba a sulit érettségi után, hamar munkahelyem lett. Több pénzt szerettem volna és adódott egy olyan lehetőség, hogy a munkáltatóm a fővárosban adott új beosztást több pénzért amibe persze bele is egyeztem. Felköltöztem Budapestre egy albérletbe, elkezdtem dolgozni a fizu nagyon jó a munkatársak jó fejek, a meló is jobb volt mint vidéken, ennek kb már 2 és fél éve. Szóval elöljáróban annyit, hogy jól élek szép gyerek korom volt nem ért semmi trauma akkor sem és most sem de még se minden olyan jó.

A gond csak az, hogy nem érzem magam jól már több mint másfél éve. Ennyi ideje olyan szinten ki vagyok égve és olyan ürességet érzek magamban amire még nem volt példa az eddigiek során. Egy nagyon erős mélyről jövő fájdalmat ami nem fizikai, hanem valahogy lelki. Nem igazán lehet leírni. Olyan szinten a felszínre tör, hogy előfordul az is, hogy sírok de úgy mintha nagyon fájna valamim. Nem csak potyog a könnyem hanem hörgök meg morgok és motyogok is sírás közben. Nem mindig sírok, van hogy csak ki kattanok sírás nélkül és néha a szekrényt kezdem el ütni, a falhoz vágom a telefonom vagy a legutóbb vettem egy inget amit miután hazahoztam kikattantam magamból és szétszaggattam. De mindennel így bánok pár hete azt a kávéscsésze készletet vágtam a padlóhoz amit édesanyámtól kaptam amikor felköltöztem Pestre és okkal mivel akkor úgy éreztem hogy még jobban táplálnom kell ezt a mélyről jővő fájdalmat ami már haragba torkollik át mondjuk édesanyám ellen. Szóval alapjáraton így sz.rul érzem magam, de néha nagyon a felszínre tör és ennek eredményre a sírás vagy a fenti kikattanós cselekmények. De ha nem tör a felszínre akkor sem jobb semmi. Nem mosogatok nem takarítok, a múltkor tesóm feljött hozzám mert erre járt a fősuli felvételije miatt és nem tudott leülni nem volt egy szabad hely amin nem lett volna szemét vagy papírok vagy valami lom. És az a legdurvább hogy a felszínes kérdéseken kívül nem is nagyon tudtam mit beszélgetni vele. Elmondta az alapokat, hogy miújság vele hogy van, visszakérdezett én válaszoltam és kész. Ő még erőlködött de nem nagyon csevegtem vele, aztán 1 óra után ment is intézni az ügyét. De ugyanez van ha telefonon felhívnak a szüleim velük se beszélek túl sokat ők beszélnek hozzám én meg már alig várom hogy lerakhassam a telefont, és ez az egész már több mint 1 éve így megy. Pedig nagyon szeretem a családom belehalnék ha bármelyikőjükkel is történne valami.

Egyébként nem történt semmi rossz velem és nem tettek ellenem semmi rosszat amiért így kéne viselkednem. A munkahelyemen is ilyen fásult vagyok viszont kijövök mindenkivel alkalmanként el is megyünk meló után meginni egy sört néhány kollégával. Barátnőm nincs, 1 hónapja az egyik kollégám összeakart hozni egy nagyon csini lánnyal szervezett egy randit nekünk elmentem, a lány nagyon rendbe volt jól is nézett ki de nem voltam túl jó fej ahogy túl kommunikatív sem. Nem is találkoztam vele azóta, a munkatársamnak aki össze akart minket hozni azt mondta rólam, hogy ,,engem nem érdekelnek az evilági dolgok" ezért nem akar velem találkozni újra.

Szóval nem értem mi van velem. A szüleim már azt gondolják hogy kábítószerezek és félnek hogy öngyilkos leszek.