Mi történik velem? Mi baja a szívemnek?

Az még hozzátartozik, hogy édesanyámmal lehetetlen bármit is kezdeni, ha felhozom neki, hogy milyen hülye stílusa van, akkor jön a sírás, hogy ő mindent megad, és még én is őt hibáztatom, ahelyett, hogy az alkesz apámmal beszélnék. Eszébe se jut, hogy apám esetleg azért alkesz, mert már őt is kiborította az állandó veszekedéssel, idegeskedéssel. 200.000-et keres apám havonta, de 20.-a körül már semmi sincs belőle. Állítólag anyu 100.000-et hagy a postán, csak nem értem, hogy, mikor egy 70 nm-es panelházban élünk. Eddig a hitellel szenvedett, most, hogy már tökmindegy, mert belebuktunk, fizetjük az ügyvédet, aki akkora nyomorék, hogy helyesírni nem tud. Minden nap húst hússal eszünk, 20.-a után meg kopog a szemünk, mert még krumplira se telik. Egyszerűen képtelen beosztani a pénzt, de ő ezt nem ismeri el, és ha felhozzuk neki, vérig van sértődve - azt hiszem, erre mondják, hogy fáj az igazság.

Egyébként kamu, amiket elmond, egyáltalán nem élünk rossz körülmények között (persze, nem is olyan jó, de okosan ki lehetne hozni, hogy 10.-étől 10.-éig kitartson a pénz), csak ő olyan béna, hogy kifolyik a kezéből a pénz. Én költöznék elfelé, csakhogy jelenleg közmunkán dolgozok, amiből nem tudok annyit félretenni, hogy egy esetleges költözésnél legyen mihez nyúljak. Kisvárosban élek, ami annyira nyomortanya, hogy a felfelé vezető út is a szakadékhoz visz. Egyszerűen kilátástalan minden, szülői segítségre a fent említett okok miatt nem számíthatok.

Ki akarok törni ebből a nyomorból, elmenni és soha vissza nem nézni, de nagyon nehéz. Szerintem ez lesz az én problémám, de nem merem biztosra állítani. Mit tegyek, hogy lenyugodjak? Nyugtatóra nagyon nem akarok ráfüggeni, meg az a szívdobogásommal amúgy se tudna semmit kezdeni... :( Segítsen valaki, mert nagyon el vagyok keseredve, sokszor halálfélelmem van, máskor azt kívánom, bár meghalnék... :(