Miért van bűntudatom azáltal, hogy nem tudok menni suliba?

Nézd, ebből nem kell ekkora ügyet csinálni!

Akkor kéne bűntudatodnak lenni, ha rendszeres lógó lennél, és már a megengedett igazolatlanaid határát feszegetnéd,

de még ennek ellenére sem akarnál bemenni.

De ezek szerint te normál arc vagy.

Megérdemled, hogy nyugodt szívvel kiélvezd a szabadságod, ha már egyszer tényleg beteg vagy.

Csak egyet mindig tarts szem előtt!

Ne nagyon kezd el ezt a pihengetés dolgot, mert ha beleszoksz, elképesztően nehéz lesz visszaszokni a mindennapi életbe. Hidd el! Tapasztalatból mondom.

Főleg majd amikor dolgozni kezdesz, és esetleg munkanélkülivé válsz, akkor gyúrjál közben naponta párszor pár percet csak, de az kell, különben úgy elgyengül az ember, hogy amit korábban elbírt, attól sírva rohan haza,

mert nem bírja már úgy a fájdalmakat.

Mármint fizikai munkáról beszélek most, de ez mindenre igaz, amit mondtam. Szellemi munkára is.

Maga az, hogy dolgozni kell, és nem lehetsz szabad,

azzal nehéz újra megbírkózni, ha elszoksz tőle, és beleszoksz a semmittevésbe.

Szóval ettől még nem fogsz elzülleni, de ne felejtsd,

amit mondtam!

Egyébként tudod ki a jó arc?

Aki jól tanul, nem lóg a suliból, de mindemellett nem is kockul be a négyfal közé, hanem a haverokkal is ütközik, szórakozni is eljár, meg 17 évesen azért már illik csajozni is. Az első a tanulás, aztán a munka, de partiarc is legyél annyira, amennyi még nem megy a jövőd rovására.

Még egy jó tanács. Akármilyen gátlásos, félénk vagy

-ha az lennél esetleg- attól még szeretnek a lányok:)

Vagy ha lány vagy, a fiúk:)

Ja és még valami.

Én annak idején elrontottam az életem azzal, hogy rászoktam a fűre a tanulás helyett. Az érettségim is csak azért lett meg, mert ímmel ámmal azért tanultam -sokszor betépve- és szerencsésen húztam a lapokat.

Azt hittem jó lesz nekem az árufeltöltés is, este meg jól beszívok. Bírtam is azt a melót egy ideig, de belerokkantam. Nagyon fájt a talpam estére, de azt még valahogy kibírtam, de aztán a derekam is térdem galyrament.

Már bánom, hogy a tanulás helyett elzüllöttem.

Volt amit amúgy sem tudtam volna megtanulni, de volt olyan, ami talán ment volna, ha akartam volna, de persze egyszerűbb volt beszívni inkább azt tenni a világra.

Jó is az néha, de nem 17-20 évesen ész nélkül, amikor még tanulni kellene, hogy ne nyomorogva, fájdalmas munkákat végezve klljen leélned az életed, és már alig várd az estét, hogy betéphess.

Ha hétvégén elpöffentesz pár cigit, attól még nem lesz baj, de úgy nem lehet tanulni, ha minden este tolod.

No meg persze délután is, hamár a haverok behívnak egy cigibe. Vagy mindjárt reggel is miért ne, ha már úgyis otthon vagy.

Szóval én ezt már bejártam, és nagyon bánom, hogy nem tanultam valami szellemi melkát, aloh ülni lehet, nem pedig egész nap állni, és beleőrülni a talpfájásba.