Miért vagyok szomorú mostanában?

Csak azt hisszük, hogy túl vagyunk rajta. De legbelül valójában nem dolgoztuk fel a dolgot. Tudom, mert ugyan ilyesmiben vagyok...

Annyi minden nyomja a lelkem, hogy az már.. emberfeletti.

Erősek vagyunk, viszont néha jól jönne egy kis támasz, kis löket valakitől ..hogy bírjuk fojtatni, de csak magunkra számíthatunk. /Legalábbis én./

Az ember magába fojt mindent, megkeseredik, nem bízhat senkiben. Érzi, hogy lelkileg haldoklik, és természetesen ez a testre is kihat.