Milyen orvoshoz forduljak a rohamos irányú szellemi leépülés miatt?
Annyira oda van az agyam, hogy lassan úgy érzem fogyatékos vagyok. Vannak jobb és rosszabb napjaim.
Tüneteim: Itt-ott felejtem a dolgaim, a kolléganőim azt hiszik, hogy ez csak szétszórtság.
3 helyre írom fel, hogy mit kell venni a boltba, de sokszor elkeveredik a cetli.
Elfelejtem mit mondtak, vagy azt, hogy ki mondta és hogyan, ha kérdezik nem tudok rá válaszolni.
Egyedül a munkámmal kapcsolatos dolgokat tudom megjegyezni, de ott is sokszor előfordul, hogy vissza kell mennem, mert kihagytam valamit, ottfelejtettem valamit, így mindig visszanézek 2x minden ok-e. (Szállodai takarító vagyok egyébként).
Ez így nagyon kellemetlen. Főleg mikor összeülünk a többiekkel, ők beszélgetnek én meg inkább nem, megpróbálok meg se szólalni nehogy valami hülyeséget mondjak. Járok egy tanfolyamra is, de úgy érzem, hogy tökmindegy tanulok-e rá vagy nem, ha tanulok se marad meg az agyamba sokkal több.
Biztos köze van az alvásproblémámhoz is, meg ahhoz is, hogy nem tudok rendesen enni annyit amennyit kéne.
Tanácstalan vagyok, mert ez a "xar" agyam miatt mindenki utál. Mert néha már beszélni se tudok rendesen, nem azt a szót/szavakat használom amit kéne vagy szeretnék. Mondandómnál is gondolkodnom kell, hogy most pontosan és érthetően tudjam tudtára adni a másiknak amit úgy értsen, ahogy akarom, hogy értse. És ráadás egyik kolléganőm most ezt a helyzetet ki is használja és kiforgatja a szavaimat, ellenem hangol mindenkit. Na emiatt vannak csúnya gondolataim, amit ha gyakorlatban alkalmaznék tuti egyikünk börtönbe másikunk kórházba végezné.
Voltam orvosnál, de nem igazán vett komolyan. Se a körzeti, se a neurológus. Mit tegyek, hogy ne épüljek le vagy, ha ez megállíthatatlan, hogyan titkoljam a környezetem elől? Így, hogy mindenki tipp-topp agyilag (legalábbis nekem úgy tűnik), nehéz nekem az élet, hogy mindenki mindent megjegyez csak én nem. Múlt héten az egyik napon 3x mentem vissza az öltözőbe, mert minden alkalommal mást és mást felejtettem a szekrénybe vagy a hűtőbe. Nem tudom jobban elmagyarázni, de tökre fogyatékosnak, egy selejtnek érzem magam köztük, pedig ők se egy észlények, se papíron se a gyakorlatban.
Kezdek emiatt depressziós lenni. :( Mit tegyek?
26/L
Milyen vizsgálatot hajtott végre rajtad a neurológus?
Kicsit hadd fogalmazzam át, amit mondasz, hogy egy másik megvilágításban lássuk! A panaszod konkrétan az, hogy memóriaproblémákat érzékelsz, ami ellen próbálsz védekezni, de nem mindig sikeres. Úgy értelmezed, hogy ez egyfajta demens, neurodegeneratív leépülés.
Először is: fontos lenne tudni, hogy VALÓBAN van-e memóriaproblémád. Amikor a kórházban dolgoztam viselkedéselemzőként, a legtöbb memóriazavarunk valójában nem memória, hanem figyelmi probléma volt. A kialvatlanság, a szorongás, kényszergondolatok, rumináció, stb. képes olyan szinten lekötni a figyelmet, hogy az információ el sem jut a memóriatárakig, nem kódolódik, nem válik emlékké - ez valójában nem a memóriatár problémája.
Szóval szükséges lenne egy differenciáldiagnózis arról, hogy figyelmi vagy memóriazavarról van-e szó. Az írásodból és a fogalmazásod minőségéből én feltételezem, hogy nem memóriazavar. (Természetesen több típusú memóriatár van, és nem lehet vizsgálat nélkül megmondani, hogy sérültek-e. A fogalmazásodból látszik, hogy a rövidtávú/munkamemóriád nem sérült.)
2. Ezt két részre bontom, az alapján, hogy mi volt az eredmény az első lépésben.
a. Amennyiben valóban memóriaproblémád van, fel kell deríteni a mögöttes okot. Lehet lelki probléma, lehet hiánybetegség, lehet idegrendszeri sérülés. (Ide tartoznak azok a neurodegeneratív/demens tünetek, amikre az írásod alapján gyanakszol. Ilyen az időskori leépülés és az Alzheimer-kór.) Ezekhez komoly felszerelésre van szükség, ha eljutsz odáig, hogy kell ilyen vizsgálat, akkor kapni fogsz beutalót neurológustól.
b. Amennyiben - és ez a valószínűbb - kiderül, hogy nem valódi memóriaproblémáról van szó, hanem pl. egy figyelmi zavarról, akkor annak a mögöttes okait is fel kell térképezni. Ebben az esetben valószínűleg egy hangulati zavart fogtok találni, pl. generalizált szorongást, vagy egy enyhébb kényszert. (Nálunk messze ez volt a leggyakoribb. Tulajdonképpen egy éves kórházi munkám alatt legfeljebb kettő valódi memóriazavarral találkoztam, és mindkettő nagyon idős személy volt, messze nyolcvan fölött.) Ebben az esetben ezt a zavart pszichológus, pszichiáter segítségével érdemes kezelni.
De mit mondjak az orvosnak, hogy komolyan is vegyen??? Próbálok figyelni a másikra, néha sikerül, néha nem. Feszült, ideges vagyok emiatt a "feledékenység" miatt, és szerintem már a kettő így "játszik" egymással, hogy vajon melyik kerekedik felül a másikon végül. Mert bántanak érte és nem hiszik el, hogy nem direkt csinálom, (pl amikor kint felejtem a kajám, táskám), kulcsért egyebekért 3x megyek vissza stb.
És nagyon nem akarom, hogy evégett még többen bántsanak meg szórakozzanak rajtam, mert félek, hogy egyszer megunom tényleg nekimegyek valakinek.
(Különben az írásomban is kezd látszani, pl helyesírás, de aláhúzza pirossal szerencsére).
Hidd el, egy komoly neurodegeneratív zavarnál nem így fogalmaznál. :) Szegények szó szerint nem emlékeznek a mondat előző szavaira.
Ne mondd azt az orvosnak, hogy memóriazavarod van. Mondd azt, hogy szorongasz. Küldjön el szépen pszichológushoz, pszichiáterhez. Ott is mondd el, hogy szorongasz. Ha megkérdi, hogy miért, elmondhatod a feledékenységet. :) Így sokkal komolyabban fognak venni.
Félek, hogy ki fognak rúgni emiatt. Kolléganőim mind-mind idősebbek 20 évvel nálam. Néhányan cikiznek is, hogy Ő 55 évesen nem fordul vissza ennyiszer és nem ilyen feledékeny, mint én.
Ha az orvosnak is inkább levelet írnék, akár ugyan ezt ami a zöld mezőben van, és ezt adnám oda Neki mikor elmegyek hozzá, komolyabban venne?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!