Tudatalatti dolgot hogy tudok legyőzni?

a tudatalatti egy annyira ge,nyó dolog, hogy alvásparalízissel szórakozik, meg fóbiákkal zaklat, mindig azt hiszi, hogy neki van igaza. Kuv@ nehezen, az már biztos.

Gondolj bele, alvásparalíziskor sem a tudatod mondja meg felkelsz-e. Szóval agyonra szopat.

Sok akaraterővel és a stressz kerülésével. Egyébként még úgyis tudja, hogy csesszen ki veled, szóval egy jó pszichológus is jó lenne, csak az olyan meg ritka:S

Valóban nagy hatalma van, viszont olyan szempontból meg szerintem túl van misztifikálva, hogy gondoljunk csak bele, hogyan kerültek be a negatív dolgok a tudatalattinkba. Nem valami titkos programozás által, hanem egyszerű élethelyzetekben, egyszerű ingerekkel. Pl az óvónéni azt mondta az egyik rajzomra, hogy nem szép, javítsam ki, és 20-30-40 év múlva még komplexusom van az alkotás terén. Az óvónéni csak egy ártatlannak tűnő megjegyzést tett, amit egy perc után már el is felejtett, az én tudatalattim viszont elraktározta mint igazságot. És mint az igazsághoz, ragaszkodik hozzá.

Úgyanígy lehet szerintem a jó dolgokat is "betáplálni", egyszerű kis megerősítésekkel, jelentéktelennek tűnő kis dolgokkal a hétköznapi életben, nem pedig valami hipnózissal vagy egyéb hókuszpókusszal. És mivel az élet élni akar, szerintem a jónak (="életpártinak") győzedelmeskednie kell, csak mert természetétől fogva erősebb. Persze ez az erő nem tud érvényesülni, ha nem is akarjuk használni.

Monduk a negatív inputnak annyi előnye van a feljebb említett példánál, hogy kiskorban történt, és ezt valóban nehezebb lehet felülírni, mert túl sok ideje van már befészkelődve. De szerintem akkor is jobb tisztán, őszintén közeledni magunkhoz, ásni egyre mélyebben, ahelyett, hogy trükközni akarnánk az elménkkel.

Lehet, hogy ha az ember egyszerűen csak felismeri, hogy egy-egy fóbiája, gátlása vagy negatív énképe mitől alakult ki, tudomásul veszi ezt, és megbocsát azoknak, akik ezt előidézték nála, akkor az oroszlánrészét már el is végezte a feladatnak, és szertefoszlik, feloldódik az, amit olyan megkövültnek gondoltunk. Bár ez sem olyan könnyű, mint elsőre hangzik, megbocsátani.