Ez már depresszió lehangoltság vagy csak önsajnálat?
32 éves vagyok. Hónapok óta nem találom magam.Ha hozzáfogok valamit csinál( ha van hozzá egyáltalán kedvem ) pillanatok alatt megunom. A nyakamon az államvizsga és ez az utolsó esély. Idáig 10-12 alkalommal nem menten be vagy úgy jöttem haza meg sem próbáltam. Barátnőm nincs és soha nem is volt. Otthon nem találom a helyem,alkoholista anyámmal és anyai nagyanyámmal élek. Állandóak a veszekedések, alig van nap nélküle.Örömforrásom nincs, sikerélmény lassan 10 éve nem ért.Úgy érzem alig van értelme az életemnek.Nincs mire büszkének lennem és nem tudok semmit felmutatni, hogy ezt elértem.Úgy érzem sokszor azonnal megbolondulok és megfulladok.Aludni nehezen tudok, csak ténfergek otthon.Úgy érzem nincs ami a földön tartson és az élet nem jelent számomra sokat. Munkahelyemen kívül ki nem mozdulok, szűkebb körben barátaim elvétve vannak.Ha mégis nagy erőfeszítésbe kerül és kifogásokat keresek miért ne menjek el.Feszengek emberek között, zavar ha boltba , hivatalba kell mennem és fiatal nő az aki fogad, ellát.
Hova forduljak segítségért és hogyan?
Na kb. én is ezen a ponton csesztem el az életemet, és azóta se találom magam.CSak én fiatalabb voltam. Gyere, nézz meg engem, és rögtön fogsz akarni változtatni :)
30 éves nő
Hali! Szerintem ha így folytatod, akkor szépen bele fogsz süllyedni a depresszióba, ha még eddig ez nem történt meg veled.
Esetleg nincs lehetőséged elköltözni? Mert egy jelentősebb változás szerintem sokat lendítene a helyzeten, beindíthatna egy láncreakciót. (Meg azért gondolom 32 évesen te is vágysz már arra, hogy kicsit elkülönülhess anyukádtól, nagymamádtól).
Esetleg ha a barátaid sikeresebbek nálad bizonyos szempontokból, akkor hozzájuk fordulhatnál, hogy segítsenek, pl. barátnőt találni, mert utána biztos, hogy sokkal többször mozdulnátok ki otthonról. Esetleg önkéntes munkát ha vállalnál (bár tudom, kinek van arra ideje :S) de ott is jól össze lehet emberekkel ismerkedni, akik segíthetnének a helyzeten.
Jobb nem jut eszembe, de sok sikert kívánok!
Ki kellene mozdulnod...emberek közé,vagy csak sétálni,futni stb.Ilyenek.
Nem ártana egy kis környezet változás,a költözés tényleg nem lenne rossz dolog.
Albérletek rengeteg felé vannak (lakótársas is,meg egyedüli is).
Saját életed lenne,egyedül lennél,nem zavarna senki,nem kellene foglalkoznod más problémájával,csak a magadéval.
Nekem a december-január volt ilyen időszakom,én is elsüllyedtem egy kicsit (depresszió),de saját magamtól kitörtem belőle!
Én is a költözést "javaslom" neked, vagy ha nincs rá lehetőséged, akkor kirándulj egyet, szakadj ki a környezetedből egy kicsit! Ha elhívnak valahova, akkor menj el még akkor is, ha nem szeretnél, mert lehet, hogy épp erre lenne szükséged és talán új emberekkel is megismerkedhetnél:)
Amikor nekem személyes problémám volt, elkezdtem nyelvet tanulni, ami elvonta a figyelmem,lekötött és még sikerélményt is adott! Vagy ha nem szereted a nyelveket, akkor keress egy hobbit, amivel szívesen foglalkoznál, vagy akár a munkahelyeden is vállalhatnál néha egy pluszmunkát, ami még jó pont is lehet:)
Szerintem az a legfontosabb, hogy lefoglald magad, nem legyen sok időd agyalni.
Sok sikert kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!