Mit tegyek, ha hétköznap teljesen egyedül vagyok munkahely kivételével? Hétvégére meghülyülök a sok egyedülléttől. Annyit vagyok egyedül, hogy agresszív vagyok mindenkivel.

Nem mindenkivel, mert húgommal, ha találkozunk, akkor vele nem dilizek, de mással igen. Munkahelyen is egész nap agresszív vagyok, ha valaki beleszól a dolgomba, vagy ha az ő kedvéért akar olyat, aminek nem látom értelmét. Itthon ma tudnék olvasni, takarítani, főzni, sétálni egyedül, de nekem már semmihez nincs hangulatom, amit egyedül kell csinálni. Néha, már ritkábban szoktam menni barátokkal valamerre, de az nem pótolja a sok egyedül eltöltött időt. Ha a barátom itt van, vele is szoktam dilizni, mert egyre nehezebben viselem az emberek dolgait. Megszoktam, hogy senki nem éhes folyton mellettem, senki nem csinál nekem mosogatnivalót vagy koszt, azt csinálok, amit akarok, nem kell kötelezően játszanom a jókedvűt,mikor rossz hangulatom van. De, ezekkel ellentétben rossz is az egyedüllét. Nincs kihez szólni és hétfőn meg alig van hangom, mikor meg kell szólalni. Vannak állataim, de az más. A netes beszélgetés meg már nagyon unalmas, élőben jobb szerintem...

Szóval unom a sok egyedüllétet, de kezdek nem tudni alkalmazkodni senkihez ez miatt. Mit tegyek?