Divat lett pánikbetegnek lenni?

Tisztelt kérdező!

Nem akarok semmi sértőt a személyedre mondani,de már a kérdés feltevése mélységesen felháborít,és most mosolyoghatsz közben miközben olvasod amit írok.

Szerinted divat a pánikbetegség?!Szerinted ez olyan vicces dolog?!Ez olyan fúh de büszke vagyok magamra,amikor bepánikolok,és kihívatom a férjemmel a mentőket,akik bevisznek és jót röhögnek rajtam,hogy nah még egy pánikrohamos.

Leírom ilyenkor mit érzek csak egy lazább rohamnál:Mivel már több mint 6 éve küzdök ezzel a betegséggel,már ismerem a legrosszabb és legártatlanabb formáját is.Tudom mikor tör ki rajtam,mert már az előtüneteket észre tudom venni.Nálam egy átlagos karzsibbadással kezdődik,amire eleinte csak legyintek és elkezdek azon gondolkozni,de mi van ha mégse,mi van ha most mégis a szívroham kezdetleges tüneteit észlelem?!És akkor puff elindulok lefelé,elkezd szorítani a mellkasom,és egyik pillanatról a másikra leizzadok,annyira elkezd verni a szívem,hogy majdnem megfulladok.légszomjat kapok,amik egy erőssebb roham közben általában ájulással végződik a számomra.legutóbb a 6 éves kislányom szeme láttára.Ugye milyen vicces?!Csak egy hiszti mi?!3 éve járok agyturkászhoz ezmiatt,de nem szedhetem a gyógyszert amit felírt,mivel 3 gyermekes édesanya vagyok,ráadásul könyvelőkánt dolgozom,úgyhogy nem igazán tompulhatok le,még egy kicsit sem.B6 vitamint szedek,ami kicsit,de azért segített.Nem tudom kontrollálni,nem teszek érte,hogy mikor jöjjön elő.Sok terápián megfordultam már,és tanultam egy-két módszert,amivel csillapítani tudom.De ehhez elkellett fogadnom,hogy igen a fejemben van a betegség,és sajnos ott is marad,mivel nem gyógyítható.Olyan mint a rák,sosem leszel gyógyult,csak tünetmentes.

Sosem éltem kimondott stresszmentes életet,de azért sosem hajtottam túl magam,nálam ez a betegség akkor kezdődött,amikor az amúgy makkegészséges édesanyám,egyik pillanatban elindult zuhanyozni,hogy megmossa a haját,a másik pillanatban meg már édesapám ugrált rajta,hogy életet leheljen bele.Kiértek a mentők,35 percükbe tellett,hogy újraélesszék,1 órába tellett amíg stabilizálták annyira hogy kórházba szállítható legyen,addig én ott álltam és néztem a hideg csempén a meztelen anyukámat,aki halványkék színű volt,teljesen csapzottan,tele minden kütyüvel,és csővel.Aki egy másfél órája még mosolyogva ment fürdeni,hogy megmossa a haját.Utána kórházba vitték,átesett két szívműtéten,és pár napig az intenzíven kellett tartani,amg az mélyaltatásból felébresztik.Sosem ébredt fel,kómába esett,mivel időközben kiderült,hogy a hosszadalmas újraélesztés oxigénhiányos állapotba került,és még agyvérzést is kapott.3 hónapig volt még köztünk,mi pedig végignéztük ahogy egy életerős nőből,egy 31 kg-ós test lesz,amiből már minden élet elszállt.Nah igen te hívhatod hisztinek.Én így reagáltam erre,illetve az agyam reagált így.Azóta rettegek a haláltól,hiszen tudatosult bennem,hogy minden pillanatban minden mozdulatnál ott van körülöttünk,és sosem tudhatjuk lesz e holnap.Tudom most mosolyogsz,hogy nah a hülye,mert nem kéne ilyeneken agyalni.Nem én akarok agyalni rajta,NEM TUDOM IRÁNYÍTANI!De ha nem hiszed egyszer olvass el erről egy könyvet,ahol részletesen leírnak mindent.

A másik én ezzel nem szoktam dicsekedni,meg büszkélkedni,rettenetesen szégyenlem,mert eltudom képzelni,milyen állapotban lehetek,vagyis nézhetek ki egy külső szemlélőnek,egy pánikroham közben.Nem vagyok rá büszke de megtanultam együtt élni vele.Illetve csak próbálom!