Divat lett pánikbetegnek lenni?

Sztem ez két dolog.

Van akinek tényleg pánikbetegsége van, akkor is ha nem használja senki rá ezt a kifejezést, vagy nem diagnosztizálja orvos.

A másik típus, aki a sima hisztijét így próbálja "legalizálni". Vagy mást. Bár azt is felfoghatjuk betegségnek.

Végül is sehogy sem normális. Segíteni kell rajtuk. Kérdés hogy hogyan.

Ne kritizald, ne iteld el ezeket a szemelyeket. Az utobbi evekben sokkal nagyobb teher jut a szulonek, igy kevesebbet tud a gyermekevel egyutt lenni, foglalkozni azzal, s igy a legtobb gyermek sajnos szinte egyedul no fel. TEhat hazaert, a szulo nincs otthon, onmagat szolgalja ki, aztan leul es TV nez pl.

Sajnos legtobben onhiban kivul kerultek ebbe a betegsegbe, hiszen a sok egyedullet, nem erzik a szereto gondoskodast, a sok ijeszto hirek, a media, tehat onhibajan kivul elkezd felni az onallo elettol, a jovotol. Igy van, mint leirtad, hogy ez 5-10 eve van jelen, ami elszomorito. Ezert nagyon sok ffiatal az italhoz menekul, mivel akkor batrabbak, felszabadultabbak, igy tudnak felszabadulni a belso feszultsegtol, felelemtol, szorongastol, ami valojaban bennuk van, viszont gyengek, torekenyek legbelul.

Nem, nem divat csak annak, aki azért műveli ezt, hogy ezzel felvágjon, ezzel legyen "különleges", ezzel csikarjon ki magának törődést, kapjon felmentés emiatt a munkavégzés és egyéb felelősségek alól.

A valódi pánikroham és pánikbetegség egyáltalán nem gyerekjáték, és el nem tudod képezlni, miféle iszonyú dolgokat tud takarni. Aki valóban pánikbeteg és valódi pánikrohamai vannak, az nem büszek erre, és nem dicsekszik vele, hanem SZENVED miatta és igyekszik segítséget kérni.

A legerősebb önkontrollal sem lehet legyőzni egy valódi pánikrohamot. A síma hisztit, azt igen. De a kettő merőben más gyökerű.

én már vagy 8 éve vagyok pánikbeteg és még más bajom is van emellett.

És nem vagyok büszke rá,mivel önbizalmam sincs ez miatt,mindent elrontottam amit csak lehetett,elvesztettem a munkahelyem ez miatt.

Ez,hogy nem hallottunk 5-10 éve pánikbetegségről.Hát a te közeged lehet,hogy nem.De sokan átéljük már elég régóta.És ebből nem lehet kijönni sajnos,csak ideig óráig,de minden kezdődik elölről.

Aki hangoztatja, hogy valami pszichés baja van, annak általában nincs. Nekem bipoláris zavarom van, de akkora önkontrollom van, hogy mindig ugyanolyan vagyok társaságban. :)

Lehet az is viszont, hogy az internet elterjedésével ugye mindenki diagnózisokat állít fel magáról, aztán szereti magát sajnáltatni...

Egyébként van egy pánikbeteg ismerősöm, tényleg nagyon durva betegség. Fulladás, hányinger, hányás, bármi lehet egy pánikrohamkor. Véleményem szerint ezeket a betegségeket csak az érti meg, akinek szintén van valami hasonló...

szerintem aki azt mondja,hogy pánikos,akkor annak tényleg van valami baja,ezt nem lehet csak úgy beképzelni.

nekem amikor legelőször volt, nem is tudtam,hogy van ilyen,hogy pánik,az egyik pillanatban még minden oké,a másikban már a mentő vitt a kórházba,mert nem kaptam levegőt és majdnem elájultam.De tényleg azt hittem,hogy meghalok.És minden pánikrohamkor azt hiszem ,hogy vége mindennek.A rosszul léteket nem tudom befolyásolni ,mert elveszik az önkontroll és az őrület határán vagyok.

Hát bárcsak divat lenne akkor nem szenvednék ennyit :( 25éves vagyok van egy kisfiam és pánikbetegen élem napjaimat lassan 4éve.

Pont tegnap este volt egy pánikrohamom, szörnyű volt hidd el.Régóta nem jött elő, de kész katasztrófa volt és ez megbélyegezte a mai napomat is, mert félelemben élek.

Ilyenkor a nyugtató adagomat is megkell emelnem 1szemmel.

Önkontroll hidd el van és nagyon sok erő kell hozzá.

De küzdök magamért a fiamért és a páromért.

Igen pánikbeteg vagyok, felvállalom de van családom aki szeret. A hétköznapjaimat úgy élem meg mint más, csak ha előjön akkor padlón vagyok 1-2 napig.

Nem kívánom senkinek ezt a betegséget.