Pánikroham: tarthat 3 órán keresztül? Nagyon ijesztő!

Talán a félelem okára kéne elsősorban rájönnöd. Mi válthatta ki? Azon kívül, hogy sötét van, mi az amitől félsz? Egyedül vagy ilyenkor?

Mióta tart ez az állapot? Gyermekkor óta tart? Korod?

Egyszer 16 vagy 17 évesen mocskosul berúgtam. Utána a másnaposság abban a formában jelentkezett nálam, hogy 2 napon át gyakorlatilag egész nap pánikban voltam. Szóval létezik kétnapos pánikroham is.

"Gyorsan kezdett verni szívem, de tudom, hogy azért, mert már félek a rohamtól."

"Amitől igazán félek, hogy ha egyszer rámjön a roham, tehetetlennek érzem magam, mászkálok, próbálom elterelni a figyelmem, de mindig érzem, hogy zakatol a szívem és ezért képtelen vagyok megnyugodni."

Ha jön a roham, akkor semmiképpen ne fogd a szíved vagy a pulzusod, ne arra koncentrálj, hogy hogy érzed magad. Esetleg annyiban, hogy emlékeztesd magadat arra, hogy semmi komoly nem történik. A pánikroham ugyanis nem különösebben káros az egészségre, az egész a fejben játszódik le, illúzió az egész. Közben makk egészséges vagy. Erre kellene gondolni, nem arra, hogy mennyi a pulzusod. Van pár tevékenység, amikor minimum ekkora a pulzusod, mégsem hiszed, hogy meg fogsz halni.

És figyelj oda valamire, pl. matekpéldára, idegen nyelvű versre, fizikai képletre, gazdasági hírre vagy bármire, ami némi odafigyelést igényel. Legyen kéznél efféle olvasnivaló. Valami külső dologra figyelj, ne magadat figyeld meg.

Az is egy jó módszer, ha mondjuk valami piszkosul unalmas könyvet rendszeresítesz arra a célra, hogy ezt olvasgasd pánikroham idején. Pl. ha lövésed sincs a műszaki kérdésekhez, akkor pont jó lesz mondjuk egy textilkémiai vagy bányászati szakkönyv. Vagy ha nem vagy történész, akkor olvass valami régi kommunista könyvet, pl. összegyűjtött beszédeket valamilyen pártkongresszusról. Három oldal után el is alszol, többet érnek ezek mindenféle tablettánál.

Akkor tisztázzunk valamit!

Pszichológus nem ír fel gyógyszert, nincs rá jogköre és a lélekkel foglalkozik. Azért is mertem javasolni mert lehet hogy a te esetedben elég lenne pár terápiás ülés , hogy egy segítő beszélgetés által rávezessen a probléma megoldásra.

Különben a fiatalok körében egyre gyakoribb a céltalanság érzése. Ez hosszú távon csak egyre jobban gyűlik és végül produkálhat a tiédhez hasonló tüneteket.

A fiamnak például a tömeg a fóbiája. Igaz nem olyan formában, hogy az szomatikus tüneteket okozzon, inkább idegesség formájában nyilvánul meg. Én nem egyszer tanácsoltam neki, hogy szívesen elkísérem szakemberhez mert én tanultam róla, hogy egy időben kezelt pszichés eredetű probléma megoldást találhat.

Viszont ha valaki nem képes időben észrevenni, esetleg hárítja viszont ő maga is érzi, hogy egyedül nem képes kontrollálni ezt a problémát, bizony átmehet egy olyan folyamatba is esetedben: nem csak este jön rád majd a szorongás, hanem napközben is , esetleg nem tudod ez miatt elvégezni a napi feladataidat és akkor kénytelen leszel pszichiáterhez fordulni aki gyógyszeres megoldást fog javasolni. Ezért is érdemes időben felismerni, hogy egyedül nem vagy képes túljutni ezen.

Amúgy gyermekkoromban illetve egészen fiatal felnőtt koromig engem is elkísért a félelem érzete. Féltem este , gyermekkorban reggel is, akkor amikor egyedül voltam.

Nem egyszer érzetem azt a bénító érzést, hogy mozdulni nem tudok és szinte megfagyott körülöttem a levegő amikor rám jött a félelem érzete és ilyenkor csak ideig óráig tudtam lekötni magam. Mondjuk felnőttként már sikerült elhessegetnem a rossz gondolatokat illetve bizonyos rituáléim is voltak. De amit szembe néztem a félelmeimmel sikerült legyőznöm és egyedül végre kilábaltam belőle.

Viszont néha elgondolkozok azon, ha egy szakember segítségét hamarabb kapom meg, akkor nem húzódott volna el ilyen sokáig. De sajnos az én Anyukám szégyennek tartotta, hogy a gyerekét egy pszichológus segítségére bízza. Pedig sok esetben megoldás!

A pszichológus ebben segítségedre lehet. Szerintem nincs olyan ember aki nem érzett volna élete során lámpa lázat vagy ne izgult volna. A főiskolán az egyik tanárnőm aki történetesen pszichoterápiát tanított nekünk szegezte a kérdést vizsgaidőszak előtt: Megér nektek annyit az egész, hogy feladjátok a lelki békétek, a siker érdekében? És mi lesz akkor ha nem sikerül? Esetleg a diplomáig sem juttok el? Akkor össze fog dőlni a világ? Hát nem! Akkor sem lesztek kevesebbek! Annyit nem ér az egész, hogy a bennünk lévő egyensúly felboruljon és esetleg a pszichiátrián kössünk ki. És igaza volt!

Egyes szülők is akaratlanul bele ültetik gyermekeikbe a túlzott megfelelni akarás, teljesítmény orientálódás érzetét olyannyira hogy észre sem veszik, hogy ezzel gyermekeiket megbetegítik lelkileg.

Amint említettem egyes pánik betegségnél vagy egyéb lelki eredetű megbetegedéseknél sokszor évekig halmozódik az emberben a teher , majd hirtelen kirobban és akkor már képtelen lesz az illető önmagától kontrollálni a cselekedeteit. Ezért fontos időben segítséget kérni és nem törődni másik véleményével akik stigmákba tömörítik egyes tudományágakat. De csak addig amíg ők maguk a saját bőrükön nem fogják ugyanezt megtapasztalni.

Ez a mai rohanó, siker orientált világ, sajnos kitermeli a maga betegeit és sokan vannak olyanok akik hozzád hasonló tüneteket produkálnak.

Egyrészt felejtsd el azt a homeós gyógyszert. Másrészt pszichológushoz kelene fordulni, mert már túl vagy azon, ahol még önfegyelemmel legyűrhető a roham. Nála megtanulhatod, hogyan kell felismerni és megelőzni a rohamot.

Én is voltam pánikbeteg. Néha-néha most is érzem az előszelét, ilyenkor rögtön arra gondolok, hogy ez csak pánik, valójában nem vagyok beteg és el is múlik percek alatt. De ide hosszú út vezetett.