Amikor nagyon rámtör a szorongás ( és bekap! ), miért élek át ilyen fura dolgokat?

Akkor minden a fejembe megy, de nem bírok beszélni, csak meredek előre, kb. Ott se vagyok. Vízben. Na jó, ez is vicc, most az előbb olvastam valamit, azért fogalmazok most így! De eszembe jut hogy én akkor vízben vagyok. És leírom. Vagy hogy fekete a fal.. de minden fehér.. mindegy, fekete a fal, és megijedek tőle. Szinte sírok tőle. Vagy hogy mennek a falak.. de nem mennek a falak. Vagyis akkor, Ott, Nekem mennek. Másnak nem. Nem hallucinálok, mert tudom hogy csak nekem mennek. De akkor is mennek. Érzem. Vagy hogy mindenki hangya. Én meg.. Baktérium. Ők meg: bakteriofágok. Emlékszem szótagoltam magamba: bak-te-ri.. és hogy fel falnak. Persze úgyse. Visszanézve hülyeség, de akkor is így éreztem! És megilyedtem. Miért sodor így magával minden?

Vagy ha nagyon álmos vagyok..mindenfélének tudom magam érezni.. Tejnek, meg polipnak! De ez is érzés. Szögletes. Szerintem nekem nincs ÉN-em. Utánzó vagyok csak. Mostanában minden világos.. vagyis, nem történnek most bennem annyira ilyen érzések.. Mostanában. Mert mostanában csak úgy állok. Mint egy szál, hajszál. - Visszaolvasom magam, és röhögnöm kell magamon! Tiszta hiperaktív lettem. De még az se, mert visszafogom magam. - Na, szóval a hajszál.. Mert most úgy nincs semmi. Vagyis volt hogy rosszul éreztem magam, volt hogy jól.. de mindent egybevéve, semmi, érzelementesség, pára, bőgés, sírás érzelemmentesen. Most olyan kis puffancs vagyok! Csak puffadok, puffadok!.. Most sincs bennem semmi, csak ez a nagy puffadtság..puffadozás..