Amikor nagyon rámtör a szorongás ( és bekap! ), miért élek át ilyen fura dolgokat?
Akkor minden a fejembe megy, de nem bírok beszélni, csak meredek előre, kb. Ott se vagyok. Vízben. Na jó, ez is vicc, most az előbb olvastam valamit, azért fogalmazok most így! De eszembe jut hogy én akkor vízben vagyok. És leírom. Vagy hogy fekete a fal.. de minden fehér.. mindegy, fekete a fal, és megijedek tőle. Szinte sírok tőle. Vagy hogy mennek a falak.. de nem mennek a falak. Vagyis akkor, Ott, Nekem mennek. Másnak nem. Nem hallucinálok, mert tudom hogy csak nekem mennek. De akkor is mennek. Érzem. Vagy hogy mindenki hangya. Én meg.. Baktérium. Ők meg: bakteriofágok. Emlékszem szótagoltam magamba: bak-te-ri.. és hogy fel falnak. Persze úgyse. Visszanézve hülyeség, de akkor is így éreztem! És megilyedtem. Miért sodor így magával minden?
Vagy ha nagyon álmos vagyok..mindenfélének tudom magam érezni.. Tejnek, meg polipnak! De ez is érzés. Szögletes. Szerintem nekem nincs ÉN-em. Utánzó vagyok csak. Mostanában minden világos.. vagyis, nem történnek most bennem annyira ilyen érzések.. Mostanában. Mert mostanában csak úgy állok. Mint egy szál, hajszál. - Visszaolvasom magam, és röhögnöm kell magamon! Tiszta hiperaktív lettem. De még az se, mert visszafogom magam. - Na, szóval a hajszál.. Mert most úgy nincs semmi. Vagyis volt hogy rosszul éreztem magam, volt hogy jól.. de mindent egybevéve, semmi, érzelementesség, pára, bőgés, sírás érzelemmentesen. Most olyan kis puffancs vagyok! Csak puffadok, puffadok!.. Most sincs bennem semmi, csak ez a nagy puffadtság..puffadozás..
válasza:Túl nagy a képzelöeröd, irjál könyvet, megfilmesítik, majd lesz belöle egy átlagos horror film.
De elötte a gyogyszereket ne felejtsd el bevenni !
válasza:Hallottál már a Pszichosis Maniaco Depressiva nevű kórképről? Na mindegy, szerintem ha komolyan gondoltad, amiket írtál, pszichiáter...
De azért köszi, hogy megosztottad eme gondolatokat velünk, szereztél vidám perceket.
válasza:nekem is szoktak ilyen szorongásrohamaim lenni. néha pár napig is eltartanak. olyankor a sötétben kóborlok és félek, h elnyel az űr. de én azzal érvelek, h az üresség nem létezik, csak a tőle való félelem, tehát ami el akar nyelni, az legfeljebb a félelem lehet, attól meg miért féljek, hiszen a félelem is valami, én pedig a semmitől félek... igazából attól, h kiesem a végtelen körforgásból valami beteg kis zugba, és önmagammal bezárva kell egy dobozban vegetálnom a világ végéig...
pár éve még durvábbak voltak ezek a rohamok. szabad tudni, Te hány éves vagy? én 19/L.
válasza:Ez a legjobb: "Most olyan kis puffancs vagyok":D
Kérdező, csak annyit, nem piszkálni akarlak: ez teljesen komoly vagy csak hülyülsz?
válasza:10:42 vagyok.
nekem épphogy tél végén vannak a legdurvábbak, amikor mocskosak a város gondolatai, illetve nyár végén, amikor az ég a háztetőkhöz van ragasztva, és bármikor előfordulhat, hogy lefoszlik, mint a régi tapéta. utoljára múlt héten volt. de nálam az a legjobb technika, ha elengedem magam és belemélyedek a félelembe. borzalmas, és aztán... hirtelen eloszlik. olyan, mintha beleléptél volna egy nagy ködbe, és pár lépés múlva eltűnik az egész. csak félre kell vonni, akár egy függönyt. és minden fényleni kezd. és nem nyomaszt többé, mi van a horizont mögött.
mindegy, még kinőheted :P
válasza:10:42 vagyok, miért szórakoznék? nem szórakozom.
mondjuk Téged is megvádoltak azzal pár válaszban, h csak hülyülsz, mert úgy hangozhat elsőre ez a szöveg...
de szerintem ez annyira nem poénos.
vegyél fel, ha szeretnél: skemmingr@hotmail.com
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!