Mi lett velem? Nem olyan vagyok mint régen.

Általános végén és gimiben én is ilyen voltam. Olyan üresnek éreztem magam, nem voltak gondolataim, az osztálytársaim sem érdekeltek, és ez volt a baj. Nem illettem be a közösségbe, mert egyszerűen csak másnak éreztem magam. Nem a külsőm miatt, csak mindent máshogy éreztem át. Bennem nem volt egy csepp versengési vágy, nem volt célom, hogy érvényesüljek, csupán egy kis megértést vártam volna, amit nem kaptam meg senkitől. Sajnos, ez eléggé kihatott a gondolkodásomra, nem tudtam jól fogalmazni, nem jöttek a gondolatok egy adott témáról, egyszerűen nem ment a véleményalkotás, emiatt állandóan cseszegetett a magyar tanár, és egyszer meg is kérdezte az egész osztály előtt: nincsenek gondolataim? Erre én vállat vontam, hogy dehogy is, pedig igaza volt. Nekem akkor a magyar tanárom azt ajánlotta, hogy keressek fel egy pszichológus, de nem tettem. Egyszerűen úgy éreztem, hogy rajtam nem fog tudni segíteni más, csak én magam, és igazam is lett. Szerencsére elmúlt ez az üres korszak, most már vannak terveim, céljaim. Persze felnőttem, eltelt 5 év és azóta sokat változtam.

Ha elég komolynak érzed ezt a problémát, akkor próbáld valakivel megbeszélni. Nem tudom mennyi idős vagy, de fiatalon ezek az érzések később el fognak múlni. Ez egy ilyen időszak, túl kell élni. Keress számodra valamilyen érdekes elfoglaltságot, amit egyedül csinálhatsz, nekem akkor a zene sokat segített. Jártam zenesuliba, zongorán játszottam (még játszok is). Nekem akkor nagyon jól esett, sok nehézségen átsegített.

Ha nincs semmi különösebb "oka", gondolok itt traumára, vagy a fentebb említettek egyikére, akkor lehet hogy biológiai oka van, pl nővérem pajzsmirigy problémás, és mikor felborul a hormonrendszere, egészen megváltozik a személyisége: morcos lesz, sértődékeny, agresszív, ilyenkor már ő is tudja, hogy el kell mennie dokihoz: vérvétel, és pár napon belül meghatározzák, hogy többet, vagy kevesebbet kell-e szednie a pajzsmirigy gyógyszerből.

Most persze nem azt mondom, hogy neked is ilyen problémád van, de szerintem érdemes elmenni háziorvoshoz, és elmagyarázni neki a dolgot (inkább fáradékonyságra, érdektelenségre hivatkozz, mert különben kiröhög, ha azt mondod, hogy mostanában nincs kedved gondolkozni), mondd neki hogy hormon, vagy enzim/vitamin hiányra gyanakszol (pl a vashiány is okozhat hasonló tüneteket) és szeretnél vérvizsgálatra menni.