Ez nagy baj, vagy természetes?

Lehet, hogy nem jó témakörbe írtam ki, neharagudjatok, de nem tudtam hova kell:(

Szóval elég nehezen nyíló lány vagyok. Általánosba nem voltak olyanok, akik utáltak, de nagyon zárkózott voltam osztályon belül. Aztán sikerült pár barátnőt szereznem, szinte mindegyik igaz barát, mindent meglehetett velük beszélni, és rengeteget nevettünk.

Átkerültem középiskolába, elhatároztam, hogy megnyílok, és ha törik, ha szakad, rengeteg barátot fogok szerezni. És sikerült. Sok munka árán, de sikerült jó sok barátot szereznem. Van, hogy őket nm érzem annyira igaznak... De a lényeg, hogy ha pl szünet van, akkor nem szívesen találkozom a régi barátaimmal. Hiába jutnak eszembe a régi szép idők, egyszerűen lusta vagyok kimozdulni, és nincs kedvem velük lenni....Ez mitől lehet? Ha az új barátaim közül hvna valaki, akkor lehet, hogy elmennék...

Ennek valami tudat alatti háttere lehet, vagy micsoda? annyira nyomaszt.

Aki elolvassa és tud valami tanácsot köszönöm, a helyesírási hibákért elnézést.