Eddig soha nem éreztem ilyen bénító, rossz érzést más hozzátartozó elvesztésekor, csak a férjem elvesztése miatt, ez így mennyire normális?
A férjem hirtelen halt meg alig 3 hónapja. Elvesztése rettenetes, minden nap, minden percben a gondolataimban van, képtelen vagyok elhinni, hogy nincs többé. Nagyon szerettem őt, nincs hozzá hasonló.
Most lesz 7-én a hetedik házassági évfordulónk, ez még jobban súlyosbítja az egyébként is rettenetes lelkiállapotomat.
Képtelen vagyok kimenni a sírjához emiatt a szörnyű lelkiállapot miatt. Más rokon kimegy a sírhoz, én az érzéseim miatt képtelen vagyok.
Igen normális. És az is normális hogy nem tudsz még kimenni a sírhoz. Majd eljön az ideje, ne eröltesd.
Részvétem.
Koszonom.
A kozosen lakott ingatlanból elkoltoztem, ugyanis otthon halt meg; sehová nem megyek, ahol egyutt voltunk. Ez elég nehéz, de megoldom.
A barátaim rendezvényekre hívnak, hogy kijussak némileg wbből a borzasztó állapotból.
Nem baj, és az sem baj, hogyha még egy évig sem mész ki a sírjához. Gyászolni otthon is lehet, vagy egy parkban... bárhol.
Nem kötelező temetőbe menni, amíg nem bírod, és ha ezért bárki megszólna, küldd el a fenébe.
A te érzéseid, a te gyászod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!