Ha a boldogság döntés kérdése, boldogtalanul miért nem tudok így dönteni?

Remek kérdés. Nem akarok belemenni hosszú filozofálgatásba, de több irányból is meg lehet ezt közelíteni. Akik ok nélkül is boldogok, általában nincs különösebb problémájuk. Egészségesek, nagyjából elégedettek a pillanatnyi életükkel, van hol aludni, van mit enni, van egy társuk, stb. Úgy fogalmeznék, hogy nincs különösebb okuk nem boldognak lenni. Fájdalmakkal, hót betegen, pénz nélkül, fázva, éhezve már nyilván nehezebb őszintén boldognak lenni. De igazából hozzáállás kérdése az egész. Meg lehet tanulni apró dolgoknak is örülni, pl egy kávének, egy finom ebédnek, vagy egy napsütésnek. Vannak boldogtalan milliomosok is.

Abban nem hiszek, hogy akaraterővel boldog lehet vki, de azt el lehet sajátítani, hogy pozitívan gondolkodunk, és megtaláljuk a jó dolgokat is.

Viszont az igazi boldogság egy múlandó dolog. Korrektebb az elégedettség, amikor ugyan nem repesek az örömtől, de van egy belső derűm, és szelíden elvagyok a napi rutinban.

Mert amikor boldogtalan vagy, akkor tulajdonképpen beteg vagy. Jó döntéseket meg egészségesen lehet hozni.

Amikor tudtad, hogy döntés kérdése, hogy boldog-e valaki, akkor mit gondoltál azokról, akik olyan helyzetben vannak, mint te most? Biztos gondolkodtál mindenféle ember helyzetén, nem csak az akkori saját helyzeteden. És mégis biztos voltál benne, hogy igenis döntés kérdése. Pedig biztos láttad, hogy vannak szomorúak, szegények, betegek, stb. is a világon. És mégis tudtad! Akkor igaz kell, hogy legyen! Csak most nem érzed, hogy igaz, mert boldogtalan vagy... De az igazság attól még továbbra is igazság! :)

Nem tudom, hogy létezik-e olyan dolog, hogy boldogság, vagy csak pillanatnyil elégedettségek, jó érzések, jól levések vannak.

Nekem pl. elég sok családi, anyagi és egészségügyi problémám van, biztosan több, mint az átlagos embereknek. De tudom, hogy ahhoz, hgy talpon maradjak, nem engedhetem meg magamnak az összezuhanást, mert akor mindennek vége. Tovább kell menni.

Amikor elgyöngülök, akkor tudatosan mindig arra koncentrálok, hogy vannak olyan emberek, akiknek még sokkal rosszabb, mint nekem, mert nyomorultabbak, szegényebbek, rosszabb körülmények között élnek, háború van az országukban, stb, stb.

Ez sok erőt ad nekem egyébként, hogy tudom, hogy vannak olyanok, akik nálam rosszabban vannak, mégis talpon maradnak, csinálják az életüket. Ilyenkor képes vagyok mindig hálát adni, hogy nem vagyok olyan körülmények között, mint ők, és hálásnak kell lennem azért, amim van.