Mit csináljak, ha már semmi nem okoz boldogságot? Más találkozott ilyen problémával?

Nem írom végig mivel túl hosszú lenne, és senki nem olvasná végig.

Rövid tő-mondatokban a lényeg:

A család nagy-része anno nem preferálta a születésem ezért elég korán leléptek és soha nem kerestek utána. Akik maradtak nagyon korán elhunytak (akkoriban fel sem fogtam igazán). 2 Családtagom maradt, akik közül egy egyikkel nem is igazán jövök ki.

Soha nem sikerült "jó" gazdasági rétegbe tartozni így rátett egy lapáttal szintén.

19 éves koromig tanultam, de utána dolgozni kellett menjek. (Igen, lusta voltam mellette tanulni akkor, most pedig hiába próbálkoztam vele már nem megy). Illetve most is elég rosszul keresek. (Kipróbáltam már több különböző munkát is az elmúlt 8 évben, de jelen pillanatban is 2 munkahelyen dolgozok mégsem tudok semmit megvalósítani amit szeretnék). (Plusz ráadásként nem szeretem szinte egyik munkámat sem, az egyik korábbi munkámat kedveltem, viszont olyan szerződéseket írattak velem alá ami miatt nem dolgozhatok abba, mire pedig dolgozhatnék már nem lesz aktuális a tudásom)

A gyerekkori haverok már külön életet-élnek a párjukkal nem létezik már a régi "brigád" már nem jönnek sehova. (Korábban nagyon tartotta bennem az erőt, hogy mindig mentünk valahova).

Sajnos a beilleszkedés / ismerkedés mindig nehezen ment, sok idő után-sikerült kényszerből csak minimálisan kilépni a "komfort-zónából".

Volt korábban pár hobbim, ami boldogságot okozott de sajnos már nem tud egyik sem. (Főként külső behatások miatt)

Nagyon sok tevékenységgel megpróbálkoztam hátha valamiben találok valami örömöt de évek teltek el, és semmi.

Hónapok óta szinte senkivel nem beszélek, (bár ez korábban sem igazán történt meg, de volt ami elterelje a figyelmem) a minden-napokat szenvedésként élem meg (minden reggel már úgy ébredek, bár éjszakai is szinte mindig felébredek elég hosszú időkre), állandó melankólia van rajtam amin már nem bírok változtatni. (Más hangulatát sem szeretném lehúzni, ezért inkább távol maradok mindenkitől, egyre inkább tér vissza a korábban leküzdött antiszocializmusom).

Komolyabb kapcsolatom nem is volt még igazán, sajnos általában azokba a lányokba sikerült belebotlanom akik csak kihasználtak, átvágtak.

A napokban egy lány ismerősöm megkeresett, elég rég nem találkoztunk, nagyon jól elvoltunk 8-10 órán át, amíg vele voltam mondhatni egész jól éreztem magam. Viszont sajnos legbelül érzem, hogy maximum pár hónapig működne ez a dolog, és nem szeretném megbántani mert tényleg kedves lány és nem érdemli meg.

Így másnap csak sokkal rosszabb hangulattal ébredtem mint szoktam, és nem is tudom igazán hova tenni a dolgokat. (Sajnos még a szándékaiban sem vagyok biztos, mivel nagyon nem megnyerő a kinézetem a lányok szemében).

Nem tudok rájönni, mit akarok valójában, tisztában vagyok azzal is, hogy a boldogság mindig csak kis ideig tart, azzal is tisztába vagyok, hogy boldog legyen az ember előtte szenvednie kell.

Viszont azt tudom, hogy nem akarok sem alkoholtól, gyógyszerektől, drogoktól függni. (Bár ezek közül korábban már megpróbáltam pár dolgot viszont természetesen egyik sem oldotta meg a problémám).

Nyugi, nem tervezek öngyilkosságot se semmi figyelem felhívást, csak változtatni szeretnék ami nem megy.

Köszönöm ha végig olvastad esetleg, még jobban köszönöm ha valami tippet tudsz adni. (26/F)

A komolytalan kommenteket kérlek mellőzük, bár tudom, "az internet világa".