Történt már ájulás veled vagy valaki mással a környezetedben?

Igen! Szegény nagymamámra a szívbajt hoztam, gyerekkoromban történt, épp a főúton mentünk át ketten, mikor egyik pillanatról a másikra összerogytam, ott az autók előtt - szerencsére normálisak voltak, emlékszem az egyik sofőr ki is szállt segíteni, de pár másodperc fekvés után magamhoz tértem, és kutya bajom se volt.

Azóta se ismétlődött meg, szerintem simán a forróság volt az oka - nyáron történt.

Egyszer reggeli és víz nélkül indultam el otthonról, majd futottam a busz után, ami tömve volt, így állnom kellett, én pedig azt gondoltam bírom, és nem kértem segítséget. Amikor le akartam szállni, akkor ájultam el.

Egyszer reggeli éhgyomri vérvétel után majdnem. Adtak szőlőcukrot, és nem kellett mozognom, így végül nem vesztettem el az eszméletem.

Egyszer pedig a saját vérző lábam látványától. Nem volt súlyos a seb, nem is éreztem semmit, de sok volt a vér.

Az első kettő a vércukor miatt lehetett.

Nagyon idős vagyok, de eddig sejtelmem sem volt, hogy ennyire hat valakire a vérvétel vagy a hőség. Én egyikre sem vagyok érzékeny, ezért nem is tartottam fontosnak, hogy ezzel törődjek.

Viszont van két nagyon szomorú emlékem, amikor mellettem ájult el valaki.

Édesapám hazajött a háborúból. A szomszéd faluból eljött hozzánk egy asszony és édesapámtól érdeklődött a fia felől, mert tudta, hogy együtt harcoltak. Édesapám megmondta, hogy az ő fia mellette vesztette el az életét...

Egy szempillantás alatt az anya összerogyott, édesapám alkalmazott nála mesterséges lélegeztetést, erre nemsokára jobban lett.

A másik alkalom tavasszal egy temetésen történt, amikor a feleégem nagyanyját temettük. Az akkor 10-éves fiam szólt, hogy rosszul van, elfehéredett, elvezettem oldalra, lefektettem a temető füvére, ahol rövidesen jobban lett. Nem ájult el, de majdnem, ui. nagyon szerette a dédmamáját.