A szívelégtelenség és a szívbillentyűelégtelenség ugyanaz?

Hát igen, nekem is mindegyik ezt mondta, biztos még nem éreztek ilyet , vagy nem tudom...

Mielőtt kiderült, hogy m. prolapszusom van sokkal jobban voltam, azóta minden összejött, már totál hipochonder vagyok... :((

Azért remélem egyszer elmúlik!!!

Nálam évekkel ezelött diagnosztizálták a mitralis prolapsust.A legtöbb embernél ez panaszmentes,de sajnos én is azok közé tartozom,akik szenvednek tőle.Mellkasi nyomásérzés,szúrás,fulladás.Ezek nagyon ijesztő tünetek,így sok esetben elkerülhetetlen,hogy pánikbetegség társuljon hozzá...Így mikor jön egy szorító érzés,kalapáló össze-vissza szívverés annyira megijedek,hogy a stressztől elzsibbad a bal karom,erősen verejtékezem,halálfélelem lesz úrrá rajtam!Szerencsére az orvosom nagyon türelmes,és elmagyarázta,hogy ezek a tünetek sajnos jelen vannak,de meg kell tanulni együtt élni velük.Ahogy telnek az évek a tünetek enyhűlni fognak,mert az ember öregszik,meszesedik,így az erek,billentyűk is,ezáltal már nem lesz olyan renyhe,és a kellemetlen,félelmetes dolgok szinte teljesen megszűnnek majd.Ez is egy remény...,de remélem azért,hogy még azelött feltalálnak az orvostudosók valamit,amivel nem kell szenvednünk öregkorunkig!:)

Addig is próbáljunk pozitív gondolkodással átvészelni!!!!!

Meghalni nem fogunk,infarktust nem kapunk ha egészségesen élünk,nem dohányzunk,nem zsírban tocsogót eszünk.25 évesen meg pláne nem.

Szóval kitartást neked!Még annyit,a frontok,légnyomásváltozások,magas páratartalom nem a legjobb nekünk,most én is nagyon rosszul érzem magam,szorít a mellkasom,ha lefekszem olyan erőteljesen ver a szívem,hogy szinte hánynom kell tőle...,de csak túlélem...!

Én írtam a hosszú választ!Gratulálok a picihez!És hidd el nem fogsz meghalni!!!Én is pánikos vagyok,és megígértettem:) a dokinőmmel,hogy tuti nem halok meg...:)

De ő a legnagyobb tanú rá,hogy megmaradunk,mert neki is megvan ez a betegsége..mitralis prolapsusos és kardiológus.

Szóval ne parázzunk mindig ezen,nekem is két lányom van,értük élnem kell és átvészelni ezt a sajnos félelmetes vmit.