Unom a munkám, nincs életkedvem, mit tegyek?

pedig a programozók jól keresnek állítólag, az a pénz nem kompenzálja?

Vagy miért választottad ezt a szakmát? Csak konyíthattál hozzá és elvégre az megy ennek, aki szeretni, nem? vagyis ilyen kocka típus, érted

Pedig nincs a programozóinál rugalmasabb munkakör. Egy együttes (akármilyen, akár magyar népzenei is) nem adna biztos hátteret, csak ha befutna.

A megoldás: keress magadnak társakat, alakítsatok együttest, és zenéljetek együtt! Amikor ráértek. Aztán ki tudja, lehet még ebből váltás, amikor már ez lesz az életetek, a programozás pedig hétvégéken, otthon, egy saját projektben.

Az utcazenész

A város nyüzsgő óriás, mindenki rohan a dolga után

De van egy srác a téren, aki csak egymagában áll

Kezében ott van egy hangszer, egy kopott dobozgitár

Lesütött szemmel énekel, és a hangja messze száll

Megállok én is a téren, egy kicsit hallgatom

És elképzelem, hogy milyen lenne egy csillogó színpadon

Ha egyszer hallod őt, a legjobb utca zenészt

Kérlek dobj bele a kalapjába egy kis pénzt

Ha egyszer látod őt, örökre benned marad

Ahogy egy dalt formálva pengeti a húrokat

Lehetett volna sztár is, egy nagymenő a címlapokon

De ő azt mondta mindig, magamat soha el nem adom

S így maradt az utcán, ahol szívből szólhat a dal

Ahol bármikor játszhat úgy, ahogyan ő akar

Megáll sok ember a téren és ők is hallgatják

És a tapsokat az utcakövek visszhangozzák

Ha egyszer hallod őt, a legjobb utca zenészt

Kérlek dobj bele a kalapjába egy kis pénzt

Ha egyszer látod őt, örökre benned marad

Ahogy egy dalt formálva pengeti a húrokat

Ha egyszer hallod őt, a legjobb utca zenészt

Kérlek dobj bele a kalapjába egy kis pénzt

Ha egyszer hallod őt, örökre benned marad

Ahogy egy dalt formálva pengeti a húrokat