Mit lehetne tenni kutya ügyben?

18-nak: képzeld, én is vilàgéletemben rettegtem a tűktől,emlékszem konkrétan mèg 17 èvesen is remegtem ès sírtam az orvosnàl mikor szurit kaptam vagy vérvételen voltam. Aztàn 19 èvesen kiderült hogy apumtól örökölt 1-es tipusú cukorbeteg vagyok, ergo attól kezdve szúrhattam (szúrhatom) magam napi 4-szer, plusz ugye a vércukorszint ellenőrzés, nem beszèlve a kötelező 3-4 havonta vérvételről. Gondolj bele, olyan dolgot kellett egyik pillanatról a màsikra magamnak (!!) csinàlni amitől rettegtem! Most 22 vagyok, tehàt 3 éve cukros, és sokszor még most is alig birom megszúrni magam, hosszú màsodpercekig tartom a tűt a bőrön előtt hogy erőt gyűjtsek hozzá.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az ember bármit el tud viselni, csak akarat kell hozzà. Nyilvàn az èn esetemben az èletem múlik rajta, nem úgy mint a kérdezőnèl, de akkor is ez a vélemènyem.

Egyébkènt èn is tartok kutyàt, de senki kedvéért nem zàrnàm ki soha.

A kinti-benti kutya azt jelenti hogy a kutya KEDVE SZERINT vagy kinn van vagy benn.

Akik azt írjàk hogy a tesó szobàjàba zàrjàk be, azok sem tarottak kutyát soha kb. Az én kutyàim pl a hálóba nem nagyon szoktak bejönni, a nappaliban, folyosón, meg a konyhàban az asztal alatt szeretnek héderelni. Na mármost miért zárnàm be a hálóba a kutyàt ha pont ott nem szeret lenni? Szóval ez marhasàg...

A kérdező elmehet pszichológushoz, de csak ha akar.

De ha még úgy is dönt, hogy nekiáll dolgozni ezen a fóbián, hogy elmúljon, az se fog tapsra menni.

A kutyát tehát muszáj lesz arra az időre nem összeengedni a Kérdezővel.

Én pánikbeteg vagyok (várom az időpontot a pszichológushoz)

Nekem sokkal "jobb", mert szociális fóbiám van. Telefonbeszélgetések, ügyintézések, ésatöbbi.

Természetesen nem élek remeteként, és elintézem a dolgaimat, de mégis van, amit nem TUDOK megtenni.

Nem azért, mert hisztiznék, vagy lusta vagyok, vagy bármi.

Tudom, hogy FIZIKAILAG nem vagyok képes rá. Elszorul a torkom, a sírógörcs kerülget.

Pedig megteszek mindent. A végletekig "rugdosom" magam, bátorítom magam, próbálok kizökkenni ebből az állapotból, de semmi.

Aki nem fél ilyen módon semmitől, annak nehéz megérteni ezt. Higgyétek el, aki ezen keresztülmegy, az épp annyira utálja a szituációt, mint ti. Gondolom a Kérdezőnek se minden vágya, hogy távol tartsa magát minden blökitől.

De nem tudunk mit tenni.

"Nyugodj meg és lendülj túl rajta" - számunkra ez olyan, mintha egy asztmásnak ezt mondanád: "haver, nyugi, csak vegyél egy mély levegőt és menj tovább!"

Utalom a kutyákat, de szerintem nincs igazad.

Nem otthon laksz, miért a tesòd és a kutya alkalmazkodjon hozzád?

Nem tudom mennyi időt vagy otthon, de szerintem ki lehetne bírni hiszti nélkül is, ha ott a kutya. Persze kérd meg, hogy fogják vissza, ne ugràljon rád vagy ilyenek. De egyébként jogos tesód panasza, ő várt a kutyával, amíg elköltöztèl. Alkalmazkodott eleget miattad, most neked is kéne

Mikor feszélyez a kutyus, ha ketten vagytok csak egy helységben vagy amúgy is? Minimálisan nem tudnád szokni a jelenlétét, ha mondjuk testvéred előtted tréningezné a kutyát? Akkor rád úgysem figyel, csak arra, hogy mit mond a testvéred és milyen finomat kap cserébe.

Azzal értek egyet, hogy amíg ott vagy, kint és a tesód szobájában lehessen a kutya. Nyilván a bejárat nem rögtön a tesód szobájába nyílik, ezért lenne jó, ha próbálnád picit elfogadni, hogy jelen van ő is, ugyanis valamilyen útvonalon el kell jusson odáig.

Testvéred valószínűleg azért sérelmezi, mert a most kinti-benti kutyát sokkal többet kell fárasztani, ha kinti lesz. Most elmászkál a házban mindenki után, nézi ki-mit csinál, biztos mindig beszél hozzá valaki, simogatják, kint az udvaron valószínűleg nem éri ennyi inger, maximum felszáll néha 1-2 madár. Így tesód (vagy valamelyik családtag) kénytelen lesz hosszú időt az udvaron tölteni vele, hogy fáradt legyen és ne akarjon szökni, rombolni.

"Testvéred valószínűleg azért sérelmezi, mert a most kinti-benti kutyát sokkal többet kell fárasztani, ha kinti lesz."

Erről szó sincs. A kérdező nem ott lakik, nem is tervezi, hogy újra hazaköltözzön, attól meg nem fog megváltozni egy kutya életmódja, hogy egy vendég látogatása kapcsán néha-néha más dönti el helyette, hogy kint legyen-e vagy bent.

Hozzánk is járt olyan vendég, aki félt a kutyáktól.

Amíg bejött, addig a kutyákat berekesztettük (10 percről van szó, amíg köszöntjük és beinvitáljuk a házba)

Ha ki akart menni a kertbe, akkor is arra a rövid időre a kennelbe küldtük a kutyákat, vagy addig én elvittem őket egy bónusz sétára, amit imádtak a blökik.