Mit lehetne tenni kutya ügyben?

"Az, hogy rosszul érzi magát mellette vagy fél, az nem egy életreszóló ítélet, hanem egy viselkedés, amit meg tud változtatni, mindenki, köztük a saját érdekében. Nem a kivégzésén kell jelen lennie, hanem egy jól ismert családi kutyával egy lakásban."

De ez nem megy egyik napról a másikra. Vannak, akiknek sose jön össze még terapeuta segítségével sem. Miért kellene rákényszeríteni valamit a kérdezőre, amitől ő rosszul érzi magát? Egy eleve kinti-benti kutya egyáltalán nem érzi magát rosszul kint sem, neki egy kicsit sem lenne szenvedés. Akkor miért nem jó komprommisszumnak, hogy csak amikor a kérdező is ott van (aki nem lakik ott!), kint legyen a kutya? Csak a kutyás testvér önérzetén esne némi csorba, hogy nem lehet mindig az, amit ő akar... Egyébként sem az ő háza, hanem a szülőké, ők pedig úgy döntöttek, hogy kint legyen a kutya, amikor a kérdező is otthon van. Majd a saját házában ő hozza a szabályokat, addig meg alkalmazkodjon a többiekhez. És ha majd saját háza lesz, eldöntheti, hogy ott csak a kutyához kell-e alkalmazkodnia mindenkinek (illetve inkább az ő hozzáállásához, miszerint a kutya körül akarja forgatni a világot), vagy esetleg az emberek is számítanak-e.

Nagyon nagy kutyabzi vagyok, de ha valakit feszélyez a kutya, akkor megértem - és amennyiben az én kutyámról van szó, megoldom hogy ne kerüljön a közelébe.

Ha zavar a kutya, akkor simán lehet az udvaron és a tesód szobájában, ahogy előttem írták.

"Nyogodj meg, attól megnyugszol"

Ez fölöttébb értelmes tanács. :)

"Csak én érzem, hogy ezek az időnkénti kutyás kérdések - szinte mindig ugyanazzal a problémával- direkt csak provokálásra lettek kitalálva?"

Szerintem valós problémák, mégpedig épp azért, mert nincsenek végigbeszélve, így sokan fel sem fogják, hogy azzal, ahogyan kutyát tartanak, mennyi embernek a terhére vannak, hogy mi az, ami másokat zavarhat. Aki nem szereti a kutyákat, vagy nem az összeset, vagy vannak ilyen-olyan fenntartásai, annak sokkal inkább feltűnnek ezek a helyzetek, mint másoknak, még akkor is, amikor nem kimondottan nekik okoz kellemetlenséget egy kutya(tartó).

Gondolom, a szüleidé a ház, tehát testvéred is - mégha állandó jelleggel is, csak "megtűrt" a háznál. Tehát ha anyád úgy döntött, mikor ott vagy, kint lesz a kutya, akkor úgy lesz, ez nem kérdés.

Nem értem, a testvérednek ezzel mi a gondja.

Ha az én testvérem, egyéb rokonom félne a kutyáról, természetes lenne, hogy addig amíg nálunk van, megoldom valahogy az állat elhelyezését. Rosszul esne, ha valaki félne az otthonomban.

Bár én is nagyon szeretem a kutyákat, így számomra is nehéz elképzelni az általuk keltett félelmet, de attól mert valaki más, és tart tőlük, nem azt jelenti, hogy rossz ember, csak rinyál stb.

Ha nekem 21 évesen valaki azt mondaná, hogy ne féljek a vérvételtől/oltástól/bármiféle tűtől, mert felnőtt vagyok már és mit rinyálok, ez csak egy szúrás, valószínűleg elég hamar leütném az illetőt. Jogom van hozzá, hogy féljek dolgoktól és emiatt ne érezzem magam rosszul, mert másoknak nem tetszik. Nem értem, miért kell a kérdezővel kötözködni.