Óvodás, kisiskolás testvérek állandóan "gyilkolják egymást", más családokban is létezik?

Nálunk is az a helyzet, mint az egyik válaszolónál. A nagy nyugodt, a kicsi hurrikán. 5,5 év van köztük, lányok. Már 9,5 és 4 évesek, sokat változtak mindketten. Nagyon jó tesók, összebújnak, szeretik maguk mellett tudni a másikat, de veszekednek is már csak néha.

Mi megtanítottuk a nagyot, hogy a kicsi nem terrorizálhat. Eleinte a nagyobb próbált mindent ráhagyni (mert “csak ne ordítson”), de megtanítottuk, hogy ilyet nem lehet. Nálunk mindig az kapja a büntit, aki “rossz”. Persze a nagy már okos, érti a dolgokat, így általában a kicsit vonjuk ki. Mi fordítva csináljuk, mint az említett válaszoló. Az ő példájával élve, nálunk a következő törtnént volna: aki ordít az asztalnál, az zavarja a többit. Tehát távoznia kell. Fogom én vagy apa a gyereket, felemelem, és kiviszem. Ha lenyugodott, akkor mehetünk vissza.

Nálunk aki hisztizik, veszekszik, az ki van vonva a családból (át van küldve másik szobába). Ez hatott, tényleg nagyon jó tesók, már a kicsi is megtanulta kezelni ezeket a helyzeteket.

Ha pl ugyanazzal akarnak játszani, akkor azé a játék, aki előbb megfogta. Persze van, hogy a nagy inkább odaadja, de ha nem akarja, akkor a kicsinek más játékot keresünk, segítek neki ezeket a helyzeteket kezelni, hisz neki meg kell ezt tanulnia. Egyre kevesebb ilyen van, egyrészt nő, másrészt már minden kis veszek nem fullad óriási ordításba, egyre jobban feltalálja magát. Nálunk most a verekedés van terítéken, de dolgozunk rajta.

Valahogy meg kellene találnotok a módját, hogy megtanulják kezelni egymást. Egyébként nagyobb korukban meg szokott oldódni a helyzet (persze nem mindig).

igen, ezt még épp akartam tanácsolni, hogy lehetőleg költözz le a földszintre, onnan nem baj, ha néhanéha kiugrasz, stresszlevezetésnek :)

figyelj, ez amúgy lehet hogy hülyeség, csak most így beugrott, nincs olyan, hogy csapatépítő tábor családnak? azt mondod, a habitusuk is szokatlan a tietek mellett, lehet hogy segítene, ha valaki kívülről megnézné a családot és megpróbálna ráncba szedni mind a négyőtöket (négyen vagytok, vagy több mint kettő gyerek van?) (mondjuk tkp mindegy is)

Férjemnek három testvére van, 30 és 20 közt vannak mind, de a mai napig folyamatosan oltogatják egymást. A két legkisebb még mindig hajlamos összeverekedni, néha a két nagyobbat is behülyítik, és a négy komoly felnőtt ember verekszik a nappaliban. De ha megpróbálna bárki valóban bántó szándékkal közeledni akármelyikhez, a másik három kibelezné, még mielőtt a tesó közelébe ér és ha bármelyiknek segítség kell, a három másik azonnal ugrik. Egyikük azt szokta mondani, a testvér egyben a világ legjobb barátja és legnagyobb ellensége.

Ha nagyon zavar, gyermekpszichológust érdemes megkérdezni. Lehet mögötte egy eltúlzott testvérféltékenység, vagy egyéb, a tipikus tesós gyilkoláson kívül más.

Mi a hugommal (6 év van köztünk), állandóan gyilkoltuk egymást. Undorkodás, gyűlölködés ment. Nálunk erre a szüleim is rátettek, mindenben a hugom volt a tündérkirálylány, én pedig a "legyen több eszed, te vagy a nagyobb" kategória.

Elárulom, hogy később sem lett jobb. Most pedig olyan langyos fos a kapcsolatunk. (gyerekkorban velünk azért nem mentek sehova a szüleim, mert akárhova mentünk, már a kocsiban is egymással veszekedtünk a hátsó ülésen).

Nekem egyetlen gyerekem van, tudatosan, EZÉRT. Nem akartam ezt a gyerekeknek sem, és magamnak sem. Lett egy klassz kislányom, a mai napig imádjuk egymást, pedig már levált. (Én képtelen lennék arra, hogy folyton "igazságot" kelljen tennem.)