A felnőttkori rossz testvérkapcsolatnak mi az oka?

1. Az egyikkel kivételeztek, mert

1.1. pl. az egyiket várták a másik - lehet rosszkor - becsúszott,

1.2. az egyik másik apától van, akivel rossz az anya viszonya, és ezt a gyerekre vetíti.

1.3. Az egyik látványosan tehetségesebb, és "elszívja a napfényt" a másik elől. Előbbit - akár mérték felett - dícsérik a könnyű sikerekért is, a másikat a kitartó munkáért sem.

2. Az egyik látványosan tehetségesebb, és ugyan a szülők egyenlőségpártiak, de a gyengébb testvér ezt az elmaradást nem tudta feldolgozni.

3. Az egyik gyerek mentálisan sérült, ti. nárcisztikus, pszichopata stb.

Én is ezt látom, amit te, kérdező.

Barátnőmnek nagyon-nagyon jó a kapcsolata a testvérével, barátomnak is. Nekem meg sajnos nagyon rossz.

Nagyon elkényeztették, ha elvette a dolgaimat, én voltam lecseszve (több ezer forint értékű könyvek, cédék, egyebek, elvette és kérdés nélkül eladta a dolgaimat).

Felnőttkorára egy lusta, önző ember lett, nagyon minimálisan változott pozitív irányba. :/

Az a legrosszabb, hogy annyiszor átvert engem, anyát, apát, hogy már nem tudok benne bízni. Semmibe vesz minket, de anya mégis elkapatja még mindig. És ezt már rokonok is furcsállják, mert most már egy kívülállónak is elég feltűnő a dolog. Ha hazalátogatok sem beszélek vele. Mert mindig kiderül, hogy csak érdek miatt kedves vagy amiatt próbál beszélni.

Nagyon kevés együttérzés szorult belé és erre büszke is.

Plusz elég valószínű, hogy ő tüntette el az ékszereket, köztük az enyémet is.

Sajnos ez van.

Saját és élettársam érdekében nem akarom mélyíteni a kapcsolatunkat már (élettársam is majdnem bedőlt neki, pénzt akart kérni).

Szerintem nevelés kérdése is.

Nekem 3 felnőtt gyermekem van, 2 lány 1 fiú.Mindegyik a párjával él.5 és 3 év a korkülönbség.Gyermekkorukban nagyon jól voltak egymással, nem irigykedtek, nem voltak féltékenyek.Igaz nem is volt rá okuk.Most felnőttként sem költöztek egymástól messze.Direkt közel akarnak élni egymáshoz is, hozzánk is.Kb.kéthetente nálunk jövünk össze hétvégére.Unokák is vannak.

De ők egymáshoz gyakrabban járnak.Néha együtt mennek kirándulni.Van olyan is, hogy hárman egy napot együtt töltenek,vásárolnak, beszélgetnek, főznek.Persze ezt jól meg kell szervezni a gyerekek miatt.

Mi szülők nagyon örülünk a jó kapcsolatuknak.Szeretik is egymást, de tudatosan is vigyáznak, el ne romoljon köztük a jó viszony.Például bármi gond adódik, megbeszélik, meg apróságokból nem csinálnak nagy ügyet.Tudnak a másik fejével gondolkodni, a helyébe képzelni magukat.

Nekem a 3 testvéremmel is jó kapcsolatom volt,sokat összejártunk felnőttként is.De aztán mivel túl messze laktunk egyre kevesebbet találkoztunk, mindenki élte a maga életét, nem ápolgattuk a kapcsolatot, és mára már eltávolodtunk.Szinte az illendőségi hogy vagytokon kívül alig tudunk már beszélgetni.Másképp élünk, más lett az értékrendünk.Ez nagyon bánt.

Én és a testvérem jó testvérek vagyunk szerintem. Ő a barátnőm is egyben. Sajnos messze lakunk egymástól, ő másik országban lakik most. Nem vitázunk, én szeretném ha a közelben laknának egyszer ott felénk, hogy többet tudjunk találkozni.

A férjemnek egy huga van. Őket nem is nevezném testvéreknek. Csak biológiailag azok. A férjem huga amúgy a legrosszabb kategóriás... Azért is rossz a viszony, mert önző, beképzelt, átgázol másokon semmi perc alatt ha érdeke úgy kívánja. Nárcisztikusság minden jellemzője megvan benne. Férjem persze a vérségi kapcsolat miatt, meg a kimondhatatlan bunkósága ellenére szereti, mert "mégis csak a testvérem" - szokta mondani... Ami igaz, de ezzel ne mentsük már fel minden gaztette alól. A huga ráadásul engem utál, ő pedig fél a húgától és az anyjától is mondjuk aki a lányát védi örökké a fia ellen is.

Én úgy gondolom azért nem jó a testvéri viszony, mert a huga pszichológiai eset, sok embert bánt és leszar csak ezt van aki elnézi neki. A férjem sem keresi őt az igaz, de nem véletlenül és én nem is buzdítom rá, mert a huga ellenem áskálódik. Pedig régen én akartam jó testvéri viszonnyá alakítani a kapcsolatukat. Ha szeretné a testvérét ahogy bemeséli az anyjuknak, akkor velem is jóban akarna lenni hiszen én nem bántottam őt. De nem. Szerintem ez is egy bizonyíték arra, hogy mást mond mint amit csinál.

Végezetül: szerintem az egész nem érdekli őket. Se a férjem, se a hugicát hogy közöttük bármiféle viszony is legyen.

Én tesómnak sokszor írok, telefonálunk... Van amikor mindenki el van magának és nem keressük olyan gyakran a másikat, volt amikor 4 órát egy huzamban telefonáltunk. Mikor milyen időszakot élünk meg.

Én el sem tudom képzelni, hogy sose keressük egymást.

28N