Hogyan próbáljak meg jóba lenni a bátyámmal, ha nagyon rossz testvérek vagyunk?

Sajnos ez nem egyszerű eset, hasonló helyzetben vagyok én is. 23 éves lány vagyok, és van egy 18 éves hugom. Sosem voltunk jó testvérek. Gyerekként is folyton a rivalizálás, féltékenykedés ment köztünk.

A szüleink pedig ugyan jót akartak, de mégis mindig rátettek egy lapáttal, hiszen nálunk az volt a jelszó, hogy "a testvérünket szeretni kell, akármi is történik".

Ez pedig úgy valósult meg, hogy akárhányszor összevesztünk valamin, mindig azt mondták, hogy nem szabad veszekedni, azonnal béküljünk ki és kérjünk bocsánatot egymástól. Azzal pedig nem nagyon foglalkoztak, hogy kiderítsék, egyáltalán mi volt a vita tárgya, vagy hogy megpróbálják eldönteni, az adott helyzetben kinek volt igaza. Testvéreknek nem szabad veszekedni, csend legyen, békesség és kész.

Így az elfojtott sérelmek csak gyűltek az évek alatt. Viharos tinédzser éveink elmúltával viszont teljesen eltávolodtunk egymástól. Jelenleg még itthon lakunk mindketten, és bár a veszekedős korszaknak vége, mindenfajta kommunikáció megszűnt köztünk. Nem is köszönünk egymásnak. Fogalmam sincs, hogy mi van vele, kik a barátai, mit csinál hétvégente stb, és fordítva.

Ezt nem egyszerű helyre hozni, szerintem évek kellenek hozzá, és nagyon lassú lépések. Meg persze elhatározás kérdése is, hogy akartok-e jóban lenni, vagy sem. Ha ő elhárítja a közeledésedet, akkor sajnos nincs mit tenni.