Miért kell erőltetni a jó testvéri kapcsolatot?
Ha együtt éltek, akkor mindenkinek jobb az, ha jó viszonyban vagytok egymással. Nincs annál rosszabb, ha valakik egy fedél alatt laknak és ki nem állhatják egymást, és a többi személynek, akik még rajtuk kívül ott laknak, ezt nap mint nap el kell viselniük. Főleg ha testvérek vannak rosszban egymással, és ezt a szülőknek kell látniuk. Hidd el, nagyon rossz érzés az, ha két ember, akiket te nagyon szeretsz, szívből utálja egymást.
Ha viszont külön éltek, akkor nem kell semmit erőltetni. Nyilván lehetnek olyan események, családi összejövetelek, amikor muszáj egy légtérben tartózkodni, de intelligens felnőtt emberek ezt az évi pár alkalmat képesek elviselni, és a kérdésedben is azt írtad, hogy nem szoktatok jelenetet rendezni, csak simán kerülitek egymást.
Ne csináljatok már úgy mintha nem lenne ez a helyzet iszonyatosan gyakori. A legtöbb testvér rivalizál. Folyamatosan keresik a helyüket a családi hierarchiában. Ez szinte mindenhol így van. Mi is gyilkoltuk egymást a bátyámmal egész gyerekkorunkban. Egészen addig amíg külön nem költöztünk. Mindenki kialakította a maga kis életét.
Csak aztán idővel az ember szépen lassan rájön, hogy milyen fontosak a családi kötelékek. A szülők szép lassan megöregednek és elveszítjük őket. És akkor nem marad senki más csak a testvéreink.
Már mi is jóban vagyunk a bátyámmal. Gyakran beszélünk és igyekszünk tartani a kapcsolatot. Nagyon különbözőek vagyunk, nem is szólunk bele a másik életébe, de az fontos, hogy ott legyünk egymásnak.
#1
Oké, de érted, ha nem bírják egymást, akkor nem fogják megszeretni a másikat attól, hogy a szülők szerint "kellene".....
Sajnos én is ígyvagyok. Amikor együtt vagyunk, akkor ilyen "Kérsz egy kávét, hogy fulladnál bele" Jópofiság van.
Nekem ahogy lesz pénzem, húzok is el.
Sajnos a rokonokat nem lehet megválogatni, max távolságot tartani tőlük.
Első hozzászóló:
Értem én, de akkor én mit csináljak? Ha köszönök, nem köszön vissza. Ha valami újat csinálok beszól hogy sz@r vagyok. Ha esetleg megkérném valamire (már nem szoktam) akkor kuss a nevem. Nincs meg az alapvető tisztelet a másik felé. Én meg már unom, hogy ez az egész rajtam van leverve. Sőt múltkor elég csúnyát beszólt nekem a szüleim jelenlétében, de ők meg nem szóltak semmit. Csak akkor mikor már én is visszaszóltam hogy nem kéne ilyet mondania. Neki miért nem erőltetik ezt? Miért kéne egy olyan emberrel jóban lennem aki csak bánt?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!