Te milyen okból szakítanád meg a kapcsolatot a testvéreddel?

Ha nincs közös témánk, nincs értelme, hogy a családi karácsonyozást kivéve összejöjjünk... Persze van egy csomó komoly ok, aminél soha többé szóba sem állnék a delikvenssel, bármilyen közeli rokon is.

Nekem nincs tesóm, de a páromnak van s anyámnak is volt, egyikük sem tartott/tart kapcsolatot a másikkal, amióta nincs semmi, ami összekösse őket. Pedig a világon semmi baj nincs velük, egyszerűen így alakult és ez nem baj.

Nekem két idősebb testvérem van, egyik se foglalkozik velem. Mikor pár éves voltam akkor összevesztek anyámékkal és azóta nem tartják a kapcsolatot. Úgy voltak vele, hogy akkor velem sem kell. Pedig a bátyám részéről az egyik unokatesómmal még egy általánosba is jártunk. Én próbáltam néha közeledni, de elcsaptak. Gondolom anyuka részéről ki lettek oktatva, hogy velem vigyázni kell, mert veszett vagyok..

Párom részéről pedig a húga. Beleszólt mindenbe, olyanba is amibe nem kellett volna, önérdek vezérelte, hogy szétszedjen minket (anyagiak). Addig jó volt még "tejelt", de ekkor sem törődtek úgy egymással, ahogy kellett volna. Öccse is elpártolt mellőle mikor elzárta a pénzcsapot, mert autóra gyűjtött..

Én azt látom, hogy már mindegy, hogy családtag-e vagy nem. Mindenkit csak a saját érdeke vezérel. A másik ok pedig az eltérő egyéniségek. De azok nem szakítják meg a kapcsolatot csak minimalizálják. Meg attól, hogy testvérem, együtt nőttünk fel, attól már nem ő a családom, hanem a párom és a gyermekem. (Van aki ezt sem tudja elfogadni) Amúgy meg azért van ez, mert a közeli családtagnál jobban senki sem tud bántani. Mert aki még normálisan közeledne, azt ott rúgják meg ahol nem kellene. És ez csúnya dolog. Ez az utolsó pont. A normális fél akkor mondja, hogy itt be van fejezve, engem már ne vegyél hülyére, ha már eddig a testvérem iránti szeretetből és a nagy család ideológiából kihasználtál.

Amúgy nem csak a testvérekkel, de a szülőkkel is megszakítják sokan a kapcsolatot. Sokszor a szülő a gyerekét használja fel, hogy jusson valamire. Befolyásolja, nehogy önálló legyen. De ez már más kérdés. De család ide vagy oda, mindig voltak kivételek. Régen is ment a nagy család felfogás. Igen, de akkor az emberek is a családjukat mindennél fontosabbnak tartották. Most mi van? Én-/Ego/ központúság. Ennyi.

Én is megszakítottam a kapcsolatot a bátyámmal. Egy irigy élősködő volt, aki nem tudta elfogadni más sikerét. Lépten nyomon keresztbetett munkahelyen, családban közös ismerősöknél. Volt olyan, hogy a munkahelyemen tolvajnak akart beállítani a főnököm előtt, az ok az volt, hogy nem kereshetek jobban, mint ő. Természetesen nem liptem el semmit. Amikor vállalkozó lettem és jöttek a nagyobb sikerek, akkor is igyekezett lépten-nyomon lejáratni mindenhol. Nem tudta elviselni, hogy többre vittem, mint ő.

Egy nap elég lett belőle. Soha többet nem vagyok rá kiváncsi.

A bátyám egész életemben terrorizált, anyukámat is megverte, elvette a pénzét, a halálba kergette és még akkor is követelte rajtam, hogy az utolsó nyugdíját adjam oda, mert az neki kell. A hagyaték nem sok volt, egy főre 15ezer ft jutott, de megfenyegetett, hogy megöl, ha nem adom oda azonnal, mert írt egy SMS-t, amire csak 1 órával később válaszoltam és addigra már meg akart ölni.

Eltűntem, elköltöztem, megváltozott a nevem, csak a koporsójában akarom legközelebb látni, hogy biztos megdöglött e.

Én 25 n, ő 40 f

Én amennyire tudom, kerülöm "féltestvéremet". Ennek az az oka, hogy pontosan tudom, nincs köztünk vérrokonság, csupán apám elkövette azt a hibát, hogy gondolkodás nélkül a nevére vette. Hogy honnét tudom? Apám születésem után nem sokkal egy betegség miatt steril lett. Mindemellett kedves drága "féltestvéremnek" olyan szinten minősíthetetlen a viselkedése, hogy már csak emiatt is letagadnám. Tudom, hogy ezért fogok kapni a fejemre elég keményen, de leginkább a hisztis k***a jelzővel tudnám jellemezni.

Sajnos teljesen nem tudom vele még megszakítani a kapcsolatot, mivel havonta 2 napig apámnál vagyok látogatóba, vele pedig nem vagyok rosszban.

23/F