Soha nem állt szinte szóba se velem a bátyám?
7 évvel idősebb nálam, Ő igazán sztár volt mindig. Kitűnő tanuló, európabajnok sportoló, sok barát, rengeteg barátnő. Már gyerekkorunkban is ő volt mindenki kedvence, tőlem is mindenki azt kérdezte nem akarok-e a nyomába lépni? Sok barátom volt, akik azért barátkoztak velem, hogy “bejussanak” a házunkba, majd ráakaszkodtam a bátyámra, engem meg észre se vettek onnantól. Amikor már középiskolás volt, az volt a menő ha valakivel szóba állt, mindenki utána ment.
Én más beállítottságú vagyok teljesen! Nem érdekelnek a sportok, nem voltam jó tanuló, nem voltam népszerű. Valahogy soha nem állt szóba velem! Pl amikor európabajnok lett, én nem is tudtam hogy versenye lesz. Anyánk mondta másnap hogy tegnap mi történt ... engem meg se hívott, nem is mondta senki. Olyanok vagyunk mintha nem is testvérek lennénk, egy szava sincsen hozzám sose! Még soha nem hívtuk fel egymást telefonon, nincs is meg a száma! Az esküvője most volt, Anyánk mondta 3 nappal előtte, hogy jelenésem lesz. Ott se nagyon szóltak hozzám, a feleségét nem is ismerem, be se mutatkozott. Amikor én odamentem, mondtam neki hogy én vagyok az öccse, annyit mondott: “aha”, a nevét se mondta meg.
Szerintem a szüleink tehetnek erről. Én soha nem csináltam neki rosszat! Régen próbáltam keresni, de elutasította! Nem tudom mi a baja velem, egyszerűen nem szeret. Szüleink szerint más világ vagyunk, van ilyen, meg a korkülönbség. Szerintük nem lehet áthidalni azt, hogy amikor ő már külön életet élt, én még középiskolába se mentem.
Immanuel Kant azt mondta, senki sem használhatja eszközül a másikát, mert mindenkinek önmagában nyugvó célja van. Összehasonlításokkal próbáltak téged megérteni - eszközül használva bátyád életútját. Járd a saját utadat, és engedd el ezt a fájdalmat - ismerem, magamról is, valódi szenvedést okoz (magam sok év után rájöttem, az elismerést a bátyámtól nem várom, semmit nem várok tőle, nem is haragszom rá, sőt szeretem, és könnyebb lett az életem). "mindenki azt kérdezte nem akarok-e a nyomába lépni?" - itt a hiba, ez az ok. Ha szüleid szerettek, akkor ők nem tehetnek róla. Nem kell "nyomába lépni" annak, akiről tudod, hogy más az útja, más beállítottságú. Nem kell hasonlítani sem senkit a másikhoz - mert az egy relatív igazság" vagyis nem igazság. (Az igazság abszolút) Egy (buddhista) mester azt mondta, "saját úton (svadharma) még elbukni is nagyobb szellemiségű életút, mint más útján viszonylag magasabbra jutni. Tudom, tapasztaltból, hogy könnyű mondani "engedd el" és nehéz megvalósítani. Akkor sikerül majd, ha megtalálod azt, ami éltet, amit szeretsz.
"Változz azzá, mit a lét akar." Egy Rilke verset küldök segítségül ehhez:
R. M. Rilke Szonettek Orpheuszhoz II. 29 ( Szabó Ede ford)
Messzeségek halk barátja, érzed? -
lélegzetedre tágul a Tér.
Haranglábak homályán az ércet:
kongasd magad. Mind erőre kél,
ami emészt, ha te vagy az étek.
Változz azzá, mit a lét akar.
Mit számít a legfőbb szenvedésed?
Légy borrá, ha italod fanyar.
Légy varázs, e bőség éjjelét
hasd ma át, s mi kúsza, testet ölthet,
egymásra lel s értelme ragyog.
S ha elfeled majd e földi lét,
"Eliramlok" - mondd a néma földnek.
S szólj a fürge vízhez így: "Vagyok."
Nem tudom elérni sajnos. Elkértem a számát Apánktól, de amikor hívtam kinyomta azzal hogy dolgozik, aztán amikor smst írtam neki után letiltotta a számomat szerintem (bármikor hívom foglaltat jelez!)
Nem értem az egészet. A felesége családjával is találkoztam a Tescoban de nem is köszöntek vissza, elmentek mellettem. Olyan mintha ő függetlenítette volna magát tőlem. Anyám azt is mondta, hogy ő soha nem akart kistestvért magának és hogy nincs közös pont az életünkben annyira különbözőek vagyunk, nem lenne miről beszélnünk. Az esküvőt is azért nem mondta nekem, mert állítása szerint csak a szülők, nagyszülők és a tanúk lettek volna ott. Ehhez képest a csajnak mindenki jelen volt, nálunk meg lemaradtak az unokatestvérek is (velük se beszél, a legkisebbet nem is ismeri, nem is találkozott még vele! Ő 10 éves, bátyám 35)
A vicces, hogy Anyánknak a kishúga 20 évvel fiatalabb nála.
Első válaszoló vagyok.
Hát elég kemény dió a bátyád. Tudod, hogy mettől meddig dolgozik hétköznap? Hívd akkor, ha végzett vagy hagy neki egy üzenetet, hogy szeretnél személyesen találkozni vele és beszélgetni. A legjobb a szemtől szembeni találkozó, mert akkor nem tudna olyan könnyen lerázni, mint pl telefonon. Ha sikerül a találkozó, akkor mond el, hogy mi bánt, mit érzel, hogy ő miért viselkedik így, mert ez rosszul esik neked. Ha továbbra is leráz, nem hív vissza, nem üzen, akkor tényleg ne keresd tovább. A szüleiddel is megpróbálhatsz beszélni ezekről, bár nem hiszem, hogy megértenék, de egy próbát megér.
Minek zaklatod? Fel is jelenthet...
Miért most jut eszedbe, hogy már házas, lassan talán gyereke is lesz...?
Egyszerűen nem akar az életed része lenni, fogadd el, lépj tovább. Egyszer felhívod, beszélsz vele, és? Nem fog vàltozni semmi.
Értelmetlen :D
“Szinte soha sem állt velem szóba a bátyám”
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!