Hogyan tudnék segíteni a húgomnak?
Nemrég értem haza, és a szobájában sírva találtam a húgomat. Azt mondta, hogy az iskolában senki nem akar barákozni vele, és most már edzésen (tánc) sem, mert állítólag van egy lány, aki "lopja a személyiségét", és mindenben utánozza őt, és szerinte emiatt nem barátkozik vele senki.
Pedig nem visszahúzódó, hanem régebben kifejezetten vagány kislány volt, de mióta ez van, csupa ideg és szomorúság.
Nem tudom, hogyan tudnám megvigasztalni, van valami ötletetek?
(a húgom 12 éves)
A 18-as írt valamiit, ami eddig egyikünknek sem jutott eszébe:
"Nem tudom ismered-e a barátnőit, mert érdemes lenne náluk kérdezgetned, hogy mi történhetett."
Próbáld meg ezt az utat, ha ismered a barátnőit.
Mindenkinek nagyon köszönöm a segítőkész, gyors válaszokat:)
ssaa: én is mondtam neki, hogy inkább "örülnie" kéne annak, hogy másolják, de sajnos azt hiszem, hogy ezt csak szavaknak érzi, és ettől függetlenül ugyanúgy szomorkodik...
#20: átérzem és egyetértek azzal, amit mondasz. De itt sajnos mégsem jó megoldás azt mondani, hogy "ne hordj ilyen ruhát, mert nekem ez nem tetszik"...
Szerintetek ezen kívül mi oka lenne a szomorúságra? Ma is kérdeztem, de mást nem mondott.
A 23-as is jó ötlettel állt elő! Amint már többen is írták, magam is említettem, hogy a húgodnak nem az a baja, amit neked elárult. Olyan trauma érhette, amit neked sem akar elmondani, csak sejtelmem sincs, hogy legalább neked miért nem mondja el.
Nagyon félve, de leírom: szexuális zaklatás...? Balhé az iskolában (a táncórán)...? Elvesztette valamijét? Zsarolja valaki (ki és mivel)?
Jó ötlet, köszönöm.
Mindenképpen felvetem a kérdést nála.
Viszont nem is feltétlenül ez a legnagyobb problémám (legalábbis rövidtávon), hanem hogy hogyan tudnám felvidítani. Van valami tippetek?
Felvidítani őt csak akkor van esélyed, ha megtudod, mi okozta VALÓJÁBAN a sírós kedvét. Négy napja, hogy a kérdést leírtad. Előtte bizonyára már észlelhető volt a rossz kedve, tehát nézetem szerint (ismétlem, mit régebben írtam) más valami okozza a rossz kedvét és nem az, amit elmondott.
Nem erőszakkal, nem követelőzően, hanem szép szóval, hogy érezze rajtad a segíteni akarást, ki kell belőle húzni a valódi okot. Aztán vagy a magad tapasztalata, józan esze, vagy más, idősebb, tanácsa alapján felvidítani őt.
Olyan üzenetekre, akik a szüleidet szapulják (mert elutaztak), ne adj semmit. Nem tudják a körülményeket!
Köszönöm a hasznos tanácsokat:)
A kérdésem kiírása utáni reggel óta beszélgetek vele mindenféléről - erről is. Végülis elmondása/elejtett szavai alapján úgy vélem, az történt, hogy alakult két ellenklikk, az egyik, aki szereti azokat a dolgokat, amiket ő, és a másik, aki nem.
Valahogy - ezt nem értem teljesen, de talán mindegy is - kikerült az elsőként említett klikkből, de nem került be a másikba, és így kvázi mindenki ellene fordult.
Én legalábbis így értelmeztem a történteket. Megkérdeztem, hogy valóban így volt-e, és végülis azt a választ kaptam, hogy igen.
Meséltem neki arról, hogy ez én iskoláimban is voltak ilyenek, de mindig megoldódtak, és valószínűleg ez is meg fog, csak várjon türelemmel.
Tegnap délután elmentünk sétálni és sütizni, ma pedig az a terv, hogy csapunk egy nagy filmnézést, társasjátékozással egybekötve:) Szerencsére nagyon jóban van a párommal, úgyhogy őt is meghívjuk:)
A tegnapi programunk kicsit felvidította (és jól elfárasztotta), úgyhogy remélem, a mai is sikeres lesz:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!