Ti figyelmeztetnétek a testvéreteket, ha szerintetek a vesztébe rohan, ha a jelenlegi barátnőjével tervez hosszútávon?

"Aki 6 év boldogságtól és egy gyerektől fosztana meg valakit, mert 7 év után vége"

Nincs vége. A gyerek nem tűnik el a semmibe, hanem egy életre megsínyli, ha elválnak a szülei. És ezzel a sérüléssel fog nekiállni majd a saját gyerekét is nevelgetni, stb.

Miközben ha mással tervezett volna hosszú távon, akkor egy életen át együtt maradhatnának, és a gyerekük is boldogan nőhetne fel, nem egy ilyen töréssel. Az, hogy manapság nagyon sok gyerekkel megtörténik, hogy elválnak a szülei, és legtöbbjük azért nem rokkan bele, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez így teljesen normális, hogy belefér.

Arra nem válaszoltál mitől kell megóvni a testvéredet. Prosti? Drogdiller? Bankrabló? Gyilkos?

Nem szólnék bele, mert nem tudom ők miben egyeztek meg.

Pl. ha az ő kapcsolatukba belefér a megcsalás, akkor az az ő dolguk.

Ha olyan a kapcsolatod a testvéreddel, akkor Úgyis kiderülnek ezek a beszélgetések során. Ha meg nincs bizalmas kapcsolatotok, felesleges beleütni az orrod.

#22:

Ez így jól hangzik, de ma már nem működik. Ma az a divat, hogy a kapcsolatból ki KELL lépni, ha jön egy hullámvölgy, és nem szabad benne maradni a gyerek miatt. Ezzel ugyan nem értek egyet, de ettől még komoly szakemberek is ezt mondják.

Ennek pedig egyenes következménye, hogy a legtöbb kapcsolat nem fog addig tartani, amíg egy gyerek felnő. Ezzel az erővel senki se vállaljon gyereket, mert nincs rà garancia, hogy 20 évig nem válnak el.

Olyan párok mennek szét, akikről sose hitted volna, és olyanok maradnak együtt èletük végéig, akiknek senki nem adott két hónapot.

"a kapcsolatból ki KELL lépni, ha jön egy hullámvölgy, és nem szabad benne maradni a gyerek miatt ... komoly szakemberek is ezt mondják."

Még komolyabbak meg azt mondják, hogy teljesen normális dolog a hullámvölgy, hullámvölgyek nélküli kapcsolat nem is létezik, és együtt igenis ki lehet mászni a hullámvölgyből. És azt is mondják ugyanezek a szakemberek, hogy aki a hullámvölgy idején lelép, az valószínűleg a következő kapcsolatából is ki fog lépni, amikor hasonló hullámvölgybe kerül - ezért aki hosszú távon gondolkodik, az ilyenhez hozzá se menjen, mert csak a saját boldogságát tartja szem előtt, az fontosabb neki, mint maga a kapcsolat, és mint a másik boldogsága. És még azt is mondják a szakemberek, hogy amelyik gyerek azt tapasztalja meg, hogy a hullámvölgyben a szülei szétmentek, az saját maga is sokkal nagyobb eséllyel fog elválni, aki viszont azt látta, hogy mindenféle hullámvölgyek ellenére is együtt maradtak a szülők, mert komolyan vették, hogy összekötötték az életüket, és megtapasztalta, hogy ezt hogyan kell csinálni, hogy ezt igenis meg lehet csinálni, az azt tanulja meg belőle, hogy igenis létezik holtomiglan-holtodiglan - és csak így érdemes házasodni.

De ahhoz, hogy együtt ki tudjanak mászni a hullámvölgyekből, nagyon fontos, hogy elég jól megismerje egymást a pár, mielőtt összekötik az életüket. Ez az, amit ha nem látok, akkor nem érzem megalapozottnak a kapcsolatot, és az ilyen kapcsolatok azok, amikre azt mondom, hogy mindegy, hogy 5, 10 vagy 20 éve vannak-e már együtt, mindegy, hogy mások kívülről mit látnak: ha én láttam a kezdet kezdetétől az egészet, és tudom, hogy nem ismerték meg egymást kb. semennyire mielőtt úgy döntöttek, hogy összeházasodnak, akkor nem tudok hinnni az egészben, akármit mutatnak is a külvilágnak - mert tudom, hogy az csak a máz - és lehet, hogy mindenki más csodálkozni fog, ha elválnak, én nem. Nyilván nem sok kapcsolatot lát az ember közelről, de azért a közvetlen hozzátartozói kapcsolatait látja, ha egészen a kapcsolat kezdetéig nagyon is jó volt a viszonya azzal a bizonyos hozzátartozójával.

"Ugyanmár, mégis mi lenne az a dolog, amiből te már azt látod, hogy a vesztébe rohan... Lehet, hogy pont jól fog elsülni a dolog. Az élet tele van meglepetésekkel."

Igen. Vannak csodák. De attól még teljesen érthető, ha próbáljuk felhívni a szerettünk figyelmét azokra a dolgokra, amiket nem találunk helyesnek az életében, főleg, ha fontos dolgokról van szó, ahelyett, hogy egyszerűen szrnánk rá, mert "az ő élete". Nem csak az ő élete. A miénk is, a családunké is, egy csomó másik embert érint minden, ami egy adott emberrel történik. Felelősek vagyunk egymásért is, nem csak saját magunkért. Főleg azokért, akik közel állnak hozzánk. Nem olyan jó azt látni, amikor ott áll a szakadék szélén, és abban bízik, hogy repülni fog - szárnyak nélkül... Lehet, hogy megússza. De ha úgy látjuk, hogy valószínűleg nem, akkor hadd aggódjunk már érte.