Hogyan segíthetnék az öcsémnek?

Az öcsém pár napja coming outolt nekem (én a nővére vagyok). Nagyon jól ment szerencsére, mindketten kibírtuk sírás nélkül, mert ha elkezdett volna sírni, akkor abból gyorsan közös sírás lett volna. :D

De a szüleinktől valami rejtélyes módon retteg, pedig iszonyat haladó szelleműek még a nagyszüleink is. (Szerencsére még mind a négy él.)

A család legjobb barátja egy nyíltan meleg férfi, szóval nem értem, hogy mitől fél pontosan. Apu négyszemközt velem egyszer meg is jegyezte viccesen, hogy már beszélhetne velük erről, hisz még a zokni/kesztyűmániáját is elfogadják. (Csak piros zoknit és zöld kesztyűt hajlandó felhúzni xD)

Szóval ez úgymond nyílt titok jó ideje, mert mindenki tudja, egyszer úgymond le is bukott anyu előtt, de még akkor sem bírt beszélni erről. Egy végtelenül higgadt srác, na, mikor erről beszélni akartak vele, még kiabált is. Az volt gyerekkora óta az első és azóta is utolsó alkalom, hogy halottam megemelni a hangját.

Ezután persze nem forszírozták a dolgot, de annyi változás azért történt, hogy apu már nem kérdezte őt a lányokról. :D

Azt megértem, hogy velem nehéz volt beszélnie, hiszen először beszélt erről valakivel őszintén. Azt is megértem, hogy a anyuékkal nehéz, de azt nem értem, hogy miért ennyire. Én nyilván nem fogok nekik erről beszélni, míg az öcsém meg nem kér, de nem az a típus.

Mióta beszéltünk, a szüleink előtt mindig lesütött szemmel ül/áll és olyan halkan, bátortalanul beszél hozzájuk, hogy alig hallani. Szóval látom, hogy nagyon szenved. Meg persze mi is, mert látjuk, hogy szenved és nem engedi, hogy segítsünk. Mikor próbálom vele szóba hozni, hogy beszélnie kéne anyuékkal, mintha beletaposna a fékbe, egyszer még azt is mondta, hogy előbb fog megdögleni. A barátjával is megismerkedtem. Ő is úgy érzi, hogy mikor ez szóba kerül, szinte retteg. Elkezd remegni, izzadni. Pedig mondom, nála békésebb teremtés nem létezik. Ha ideges vagyok, és ő ott van mellettem, konkrétan megnyugtató hallgatni a békés, nyugodt légzését. :DD

Meg azért is fájó ilyen állapotban látni, mert mindig segített nekem a nehezebb időszakaimban. Rengeteget sírtam a vállán. És most neki kéne egy váll, amin sírhat, és van is, de nem él vele, inkább szenved, hisz miért is élne a nővére meg a családja szeretetével egyszer az életben???

Mivel elég kaotikus lett ez, ezért röviden:

Hogyan tudnék segíteni, hogy kicsit oldódjon az öcsém félelme és tudjon végre beszélni a szüleinkkel?