Mivel segíthetnék az öcsémnek? Az a baj, hogy olyan dolgokat állít, amik meg sem történtek.

Az Öcsémről van szó. Most lesz 12 éves. Három évvel fiatalabb nálam, és első ránézésre teljesen olyan mint minden más korabeli fiú. Szereti a focit, az autókat, horgászik, és a tanulmányi átlaga is egy stabil négyes. De az a baj, hogy nagyon gyakran felvágós a haverjai, és az ismerőseink előtt. Persze ilyen minden fiú, hogy olyanokat állít, ami (még ő is tudja)nem valós. De az Öcsémmel az a baj, hogy amit állít, azt el is hiszi. És nem képes felfogni, hogy nem úgy van. Teljesen elhiszi, és az emlékei közé teszi be, hogy ez megtörtént. Többször is volt olyan, hogy könnyen bizonyítékot találhattunk rá, hogy megtörtént-e vagy sem, és mindig a nem jött ki. Olyanokat állít, amik biztosan nem történtek meg. És ebből nagyon gyakran van veszekedés. A szüleim beszélgetését hallottam egyszer fél füllel, hogy pszichológushoz szeretnének vele fordulni, de én ismerem annyira, hogy az csak nagyon sokat rontana a helyzeten. Nem tudom mit tegyek, mert szinte hetente vannak olyan viták, hogy ez most megtörtént, vagy sem.Sajnálom az Öcsémet, de ilyenkor mindig kénytelen vagyok a szüleimnek igazat adni, hogy ne történt meg, mert azzal csak még jobban rontanám a helyzetet, hogyha azt mondom, hogy megtörtént. Vagy nem?

Barátnőmnek meséltem a helyzetet, és ő azt tanácsolta, hogy olvassak neki mesét, ha nem hagyja, akkor álmában. Szerintetek ez segít?

Van valami ötletetek?

Előre is nagyon köszönöm!