Most tényleg én vagyok a szemétláda?

Pesten tanuló mérnökhallgató vagyok. (20/F) És van egy kilencedikes húgom. A családomnak van egy pesti lakása, ami megkönnyíti a helyzetemet. Nem csak a kolesz díját spórolom meg, hanem nyáron is fent tudok lenni és tudok dolgozni. (Itt azért több lehetőség van diákmunkára is) Tehát most fent vagyok nyáron is, és a most hétvégétől igazság szerint már előre rettegtem. Negyed évente végig kell hallgassak egy komplett cirkuszt a húgomtól, egy flancos rendezvény miatt, amire a szüleink nem engedik el. Engem sosem érdekelt az a babazsúr, amire ő annyira el akar menni. És folyton rágja a fülemet, hogy kísérjem el, mert akkor anyáék talán belemennek. Valószínűleg belemennének, de én ezt nem akarom. Nem akarok két napig vigyázni rá, főleg, hogy nagyon hangulatember, és általában nem hallgat rám. Tuti, hogy csinálna valami hülyeséget, és nem tudnám megállítani, én ezt nem akarom bevállalni. Szóval következetesen nemet mondok rá, minden alkalommal.

De most előállt egy szaktársam is ezzel a rendezvénnyel. (Komolyan mondom, ez a végzetem!) Hogy ő a barátnőjével ment volna, de annak közbe jött valami és nyakukon maradt a kifizetett jegy. Nekem nem kerülne semmibe! És azért így, hogy ingyen, ráadásul egy haverral, és nem a húgommal, hát elmentem. Csak előtte elfelejtettem közölni az illetővel, hogy képeket ne tegyen fel sehova! És mire rájöttem a hülye fejemmel már késő volt. Azóta megy a cirkusz, hogy én elmentem, de a húgom nem jöhetett. Amúgy az egész nem is tetszett úgy igazán. Ha fizetnem kellett volna érte, tuti nem megyek el. De elvoltunk a haverral, egy hétvégének elment! Viszont ha tudom, hogy ez lesz belőle, nem mentem volna el. Most már anyám is hívogat, hogy hogy lehetek ilyen szemét, a húgom bömböl otthon.